Amennyire féltem a mai naptól annyira máshogy alakult. 

Aludtam egy nagyot és Zs-vel ébredeztem utána. Telefonon beszéltünk, mindig megnyugtat a hangja és kisimít. Szeretem.. őt is és a hangját is. Délelőtt pihentem. Persze a három nap alatt semmi olyat nem csináltam, amit beterveztem, ellenben rengeteg pihenés volt benne, jó egy kicsit rendet raktam, főztem, mosogattam, de ezek olyan apróságok amikkel készülök a holnapra. Mert hazajön, itthon fog várni. A kommunikációnkba szépen lassan beépülnek azok a szófordulatok, amik "párkapcsolatosak" szép magyar szóval élve :)

Szívet melengető érzés olyanokat írni vagy olvasni, hogy várlak itthon, vagy hogy jó akkor hagyok neked a hűtőben.

Miért is mesélem el ezeket? Nem őt vagy a kapcsolatunkat akarom piedesztára állítani. Azért teszem, mert ezek a szimpla, hétköznapi dolgok elterelték a figyelmem a fájdalomról. Nem ez van bennem hanem emlékezés. Rengeteg szép és jó emlék apámról. Délután Zs még küldött át a gyerekkoráról képeket, a szüleiről, milyen volt picinek, milyen volt az édesapja. Nagyon sok közös vonás volt apámmal. bajusz, a 70-es, 80-as évekre jellemző haj és bajusz viselet, ruhák, tárgyak. Mind mind a mltunk emlékei. Felemelő és nemes volt ezekről az emlékekről beszélgetni vele. Sajnos mind a kettőnknek már csak az anyukája él.. De még is, ahogy ezeket végigvettük, nevetve, megkönnyezve néhány képet, bennem melegség áradt szét. Mert mi is lehetne méltóbb apám emlékéhez, mint a szépre emlékezni. Arra, hogy mennyi szeretetet kaptam, kaptunk az öcsémmel, hogy tényleg él bennem apa öröksége. bennünk. 

Azt hiszem ezért is olyan szép és megismételhetetlen ez a szerelem, közösek az otthonról hozott alapok, elvek. Sok más is széppé és gyönyörűvé teszi, de ugyanazokat az emberi alapértékeket valljuk, mert ezeket hozzuk otthonról.

Este gyújtottam még egy gyetyát apa emlékére, most aludt el. Közben elméleti fizikáról beszélgettünk, meg filmforgatásról. Vegyesen, nevetve, bohóckodva néha komolyan. Szeretem őt. nagyon.