Ma elhatározásra jutottam. Januárban felmondok.

Tidom, hogy alkoholista vagyok és gyakorolnom kell a türelmet, de azzal is tisztában vagyok, hogy itt nem fognak vátozni a dolgok. 20 éve ugyanúgy csinálják, egyszerűen jó így nekik. Viszont ahogy a cég működik arra nincs jobb szavam, mint az: kaotikus. Nagyjából 2-3 órára lehet előre látni, hogy mi fog törtnni, semmi nem tervezett, szinte csak félinformációk vannak, amik sokszor pontatlanok. Ma például 30 percig kerestem kát zsákot aminek a következő volt a leírása: 2 fekete zsák, benne sötétkék cuccok. Nos a Két zsák kék volt és benne szürke cuccok. Közel 600 nm kupleráj van, az áru ki és beérkezések nagyjából egy helyen vannak. A kupi miatt sokszor csak kézzel lehet mozgatni a dobozokat és ez napi 30-40 25 kg-s doboznál elég jó móka. Ezt az egészet megfűszerezi, hogy a cégnek nagyon jó lehetőségei lennének és rengeteg potenciál van benne. Ott ll az emeleten egy barátilag 100M-s géppark, amit alig használunk ki.

Nem türelmetlen vagyok, de az összes eddigi ötletem vagy javaslatom le lett söpörve és semmi sem változik. És a kiszámíthatatlanság.. Számomra ez a legrosszabb. Ma pl. 12 percem volt átöltözni, elköszönni lefutni 1 km-t a vonatig, mert akkor derült ki, hogy ja bocs ma csak későn megyünk vissza Pestre. Apropó átöltözés, lassan 2 hónaja kértem egy pár munkavédelmi cipőt. 

De tényleg nem akarok itt siránkozni. Mindezt leszarnám ha nem nyomná rá a bélyegét a hangulatomra és érezném, ahogy feszít. EZt pedig nem akarom. Nem mert magammal is türelmetlenebb vagyok és Zs-vel is. Igaz ő jobban tolerálja mint saját magam.

Fáradt is vagyok, 6-kor kelek, hogy 8ra kijussak vidékre és 7 előtt nem szoktam hazaérni. Szóval elhatároztam váltok. magam miatt. Azért mert érzem, látom és tudom sokkal több van bennem emberileg. Szeretem azokat a napjaim, amikor békés és nyugodt vagyok. Az elmúlt 2 hétben ez viszont csak akkor volt ha nem voltam bent a cégnél. Ez pedig nem jó.

Decemberben körbenézek, kitalálom mit szeretnék, mennyit bírok el lelkileg, F is ezt tanácsolta, amikor beszéltem vele telefonon. Jó volt : Nagyokat röhögtünk, szombaton át is megyek hozzá segíteni egy kicsit, utána meg megyek anyámékhoz, unokaöcsém szülinapi partijára. Vasárnap pedig elvileg egy barátommal találkozom. kellenek az impulzusok, szeretnék normális életet élni, ahol a magánélet, munka és énidő egyensúlyban van.