Vannak pillanatok az ember életében, amikre mindig emlékezni fog. Olyan dolgok történnek, melyek akár rossz akár jó érzések fűződnek hozzájuk, de megmaradnak életünk végéig. Láthatatlan tintával íródnak a lelkünkbe és az elménkbe. Zs lassan 9 hónapja része az életemnek. Voltak nagyon rossz pillanataink is és voltak, vannak és lesznek olyanok is mint a mai nap. Amikor csak állsz az ajtóban, készülődve az esti kultúr programra egy csodás nap után és a szeretett nőd készülődik. Tökéletes, hétköznapi de elegáns megjelenés, gyönyörű smink, csillogó szemek. És felteszel egy kérdést... Megszeppen, boldog lesz és lelkesen bólogat, Te csak nézed, nem akarod elhinni, hogy ez veled történik. Azt sem, hogy ezt a kérdést, melyet soha életedben nem akartál felteni többet mégis felteszed. Hogy egy ilyen lelkes válasz érkezik, zöld, csillag ragyogással karöltve. Boldog vagyok. Leírhatatlanul boldog. Megszűnt abban a pillanatban minden árny a múltból, semmivé foszlottak a félelmek, a rossz érzések a kattogások. Csak álltunk egymás szemeiben feloldódva és néztük egymást.

139 napja józan vagyok és soha a büdös életben nem gondoltam volna a mélypontom környékén, hogy ilyen érzések vannak bennem. Azt gondoltam, hogy kiégtem, lelkileg üres vagyok. Nem, nem csak a boldogság dobog a mellkasomben, hanem az ember, én. A józanodásom első részében válaszokat kaptam arra, hogy ki vagyok, milyen ember, mi ez a betegség, sok minden értelmet nyert. De nem voltam boldog, a válaszok újabb kérdéseket szültek. Mikor, meddig, hogyan? 

Így , mint a mai nap. Szeretnék tized annyira jól írni, mint a nagy költőink vagy íróink, hogy legalább egy minimális részét átadjam, mit jelent nekem ő, mit jelent ez a kapcsolat és a legfontosabb, mit jelentek magamnak. Ki vagyok én az ember, a férfi.

Szeretem amilyennek lát, gondol, érez, de még jobban szeretem, hogy vele (nem miatta) én milyennek látom magam. Hogyan élem meg a saját fejlődésem, hogyan leszek egy picivel jobb. Hogyan van és lesz erőm rendezni a dolgaim, leküzdeni a rám váró feladatokat. Hogyan ismerem meg egyre jobban önmagam és fogadtam el ki vagyok.

Hálás vagyok az életnek, van miért szeretnem a saját életem. Önmagam miatt, mert ha én rendben vagyok, akkor a körülöttem lévők is.