Számomra ez az egyik legbosszantóbb emberi tulajdonság. Sosem értettem. Jó persze, az én világomban, régen a ló túloldalán ültem. Na de amivel ma reggel illetve napközben szembesültem, az már nem tartozik a bosszantó kategóriába, inkább csak röhögem magamban.

Történt ugyanis, hogy reggel, amikor megérkeztem oda, ahonnan a főnököm feleségével szoktunk munkába indulni a következő mondatokat kaptam kapásból:

- Nagyon sok munka van, egyből bele kell állni, szóval semmi telefonálgatás.

Hmm..zárójelben jegyezném meg, hogy minden reggel szoktunk Zs-vel kb. 15 percet beszélni telefonon, hozzá teszem, hogy soha a büdös életben nem ment a munkám rovására. Kb. akkor fejezzük be, amikor a többiek a konyhában a reggeli csevegést.

Ok, mondtam és megkérdeztem hány darabot kell megcsinálnom.

Nem mindegy? Érkezett a kedves válasz, ez most fontos, mert hatridős és délután jön érte az ügyfél.

lelki szemeim előtt felsejlett, egy tonna áru, amit ha törik ha szakad meg kell csinálni, megvontam a válam magamban és szótlanul telt a kifelé vezető kb. fél órás út. Persze Zs-vel beszéltem telefonon, nem csakazért is, hanem azért mert ez énidő a számomra és a karantén miatt egyébként is limitáltak a lehetőségeink.

A munkával kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy:
- nettó 45 percembe telt elvégezni
- 48 db teremék volt
- a kolléganőm délután 2-re lett kész az utánam következő munkafolyamattal
- az ügyfél szerdán jön érte, derült ki amikor felhívtuk

Na szóval felmerül bennem a kérdés, hogy mi a faszért kaptam az ívet.. ezzel is és még sok apró beszólással napközben a kedves hölgytől. Komolyan nem értem, jó van sejtésem, de ez akkor is vicces.
Szerintem neki az fáj, hogy az ő kapcsolatuk szinte már szigorúan munkakapcsolat a főnökömmel, én pedig a világ legboldogabb férfija vagyok Zs-vel. És ebből igazán nem csinálok titkot, hogy igyekszem a tenyeremen hordozni. Ez olyan kicsinyes, ha ő nem boldog akkor más se legyen az és megpróbál keresztbe tenni.

Egyébként ma tovább maradtam bent, azért hogy a múlt heti kimaradásomat ledolgozzam. Bár nem érdemlik meg, de az én értékrendemben így a helyes és így nyugodt a lelkem is.

Ez az egész egyébként arra volt jó, hogy az az ötlet, amin F-fel dolgozunk közösen, kibontakozzon bennem és azt fontolgattam, hogyan tudok innen minél hamarabb lelépni.

Hozzáteszem, hogy pont a hétvégén jött szembe egy álláshírdetés, a Mekiben az éjszakás műszak kb. annyit fizet mint itt az órabérem. Stabilan 8 óra. Jó lehet valami pattanásos arcú kis görény ugráltatna, de ez is vicces. Kiszámítható és egyszerű meló. Csak egy ötlet.

Zs.. istenem, direkt a végére hagytam, mert annyi minden kavarog bennem. Egyenlőre jól vesszük az akadályokat, sokat kommunikálunk, mosolygós párbeszédek, egy egy apró meglepetés itt ott a részemről a virtuális kis játszóházunkban. De bevallom kurvára hiányzik. Nem fogok azon keseregni, hogy legjobb esetben is csak jövő kedden találkozhatunk. Semmi értelme nem lenne. Hiányzik a hangja, a mosolya, a kacagása a fülembe, azok a gyönyörű szemek, az érintése, ahogy pénteken a meeting után kijött és az ölembe ült...

De hát ilyen az élet :) végül is csak egy hétről van már csak szó. Jó nyugtathatom magam ezzel, de a bennem élő férfi meg sóvárog a szerelmes nője után. Az ember bennem meg aggódik. Remek :D 

De száz szónak is egy a vége, jó napom volt. Minden körülmény ellenére, béke van bennem és lassan érzem a fáradtség is előkúszik a csontjaimból, szóval nyugovóra is térek.