Kezd egy kicsit telelenni a hócipőm a céges dolgokkal. Nem vagyok szent és az én türelmem sem végtelen.
Én tényleg a legjobb tudásom szerint beleteszem magam abba, amit éppen csinálok. Tegnap példálul az egyik munkafolyamatnál kitaláltam valamit, amivel a selejtet 0-ra csökkentettem le. Egy vállrándítás volt rá a reakció. Nem, nem seggnyalást vártam és a fanfárok felcsendülését, de azért valami, jól van, köszi mondat szerintem elfért volna akkor ott. Ma 4kor tudtam meg, hogy szombaton be kell menni, mert a főnököm bevállalt egy olyan melót, ami pont ráért volna jövő héten is, de nem, ezt most meg kell csinálni. És a legrosszabb a mai napomban a következő volt..
Ugye múltkor írtam már, hogy higítóval kellett dolgoznom, akkor jeleztem, hogy sorry, nekem ez nem megy, megszédülök tőle, stb. Tudják, hogy alkoholista vagyok és nekem ez kihívás (jelzem már csak múltidő). Szóval ma ebéd után le kellett valamit tisztítani higítóval, a kollégám, aki ugyan nem tudja a betegségem, azt viszont igen, hogy nem bírom a higítót megcsinálta helyettem. Amikor jött a főnököm le lettünk baszva, hogy miért nem én csinálom, csak lógatom a lábam.Beleálltam a munkába és megcsináltam a tisztítást, nem zavart az alkohol szag, nincs egymással dolgunk. De közben kezdett eldurranni az agyam, szóltam kimegyek egy pár percre kiszellőztetem a fejem. Le is akartam nyugodni. Mikor visszamentem, jött a főnököm felesége, hogy úgy látja unatkozom, szóval nyugodtan besegíthetek neki abban a munkában, amit ő csinál. És ekkor betettem a fülesem, bólintottam, hogy HA lesz szabadidőm az lesz az első, hogy megkeresem és visszamentem a kolléganőmhöz
Most mondthatnám, hogy csalódtam az emberekben és hasonló nagy szavakat írhatnék. De nem teszem, Szar emberek, ez van, még pár napig kell ebben az évben kihúznom itt. F-fel elkezdtük a közös munkát, két ünnep közt is sok minden lesz. Onnan lesz pénz is és fel is fog tölteni az alkotás.
Januárban akkor is felmondok ha nincs más. Ez a hely egyszerűen lehúz lelkileg. Zs tartja bennem az életet, támogat, ír, hív, felvidít. Nincs de, szeretem, hogy törődik velem. Én magam miatt lépek innen. Ugyanis mint írtam a türelmem véges. Minél tovább fojtom magamba az indulataimat, annál nagyobbak lesznek, amikor kirobbannak majd. Ha itt maradok akkor pedig ki is fognak szakadni belőlem. És bevallom őszintén fizikai kényszer érzése merült fel bennem, hogy ma a főnökömet pofán verjem. Nem tettem meg és nem is fogom. De gyógyulófélben lévő alkoholistaként rossz helyen vagyok. Arról nem is beszélve, hogy még mindig nem kaptam fizetést. Ma nem volt idő kiszámolni, mert sok volt a munka.. Ja igen.. Szóval mehetnek a picsába. Írom ezt úgy, hogy közben tök nyugodt vagyok.
