ma is részem volt egyben, igazából minden nap részem van benne. Nem csak amióta az utamon vagyok. Lassan 10 gyönyörű hónapja, szinte mindennap csoda. Nem fogok itt ömlengeni arról, hogy Zs-vel mennyire csodás a kapcsolatunk. Mert az. Azt viszont muszáj kiírnom magamból, ogy újra megszerettette velem a karácsonyt.

Ő megmutatta, hogy miért is különleges ez az ünnep. Hogyan lehet rá készülni, mi az advent valódi jelentése. Nem csak segített ezeket megértetni, hanem bevont ebbe a bűvös játékba és én élvezem. Szeretem az apró kis meglepetéseket, azokat a hétköznapi csodákat, melyekkel meglepjük egymást. Amit pedig ma tőle kaptam.. Meghatódtam, megkönnyeztem, ujjongtam, mint egy gyerek. Pedig csak egy apróság volt, de még is képviselte mindazt, ami a kapcsolatunk. A szeretetet, a szerelmet, a kölcsönös odafigyelést, mindent, amit szinte ki se tudok szavakkal fejezni.

Annyira szívesen írnám, hogy MÁS ember lettem, de ez nem lenne igaz. Egyszerűen csak segített felébreszteni azt a szunnyadó énemet, amit eddig gondosan hét lakat alatt őriztem, hogy még véletlenül se bántson senki. Gondosan elzártam magam és az érzéseim egy jó részét a világ elől. Azt hittem jobb ez így nekem.

Ma, 162 nappal és 9245 lépéssel a  hátam mögött tudom, mekkorát is tévedtem.

Csodálatos napom, napunk volt.