Feszült vagyok. Most ebben a pillanatban is. Pedig annyira szeretnék nyugodt lenni. Ma halmozódtak azok a témák, amik megfeszítettek.

Amit szeretnék kiemelni az a gyűlésen elhangzott bevezetővolt. A szeretetről volt szó. Ahogy végighallgattam a társam állt bennem össze a kép, hogy apa halálával nem csak az apám vesztettem el, hanem azt az embert is, aki feltétel nélkül szeretett. Én pedig vágytam és vágyom a szeretetre. Amikor elment akkor minden megszűnt én pedig összeomlottam.

Erre az érzésre jött még rá, hogy a hiányról és a magányról beszélgettünk Zs-vel tegnap este, amit ma fejeztünk be.

Engem pedig felkavartak ezek a dolgok és rosszul kezeltük mind a ketten a kialakult szituációt. Tudom, hogy megbékél, bennem sincs harag, de a mai estémből nem hiányzott a feszültség.

Most itt ülök és azon agyalok, hogy mihez kezdjek magammal. Álmos nem vagyok, egész nap cigiztim, lassan kátrányt fogok köpni.

Apropó cigi, ezzel kezdődött a napom, hogy ráeszméltem 25-én nincsenek a környezetemben nyitva dohányboltok. 1 órát keringtem a városban, mire találtam egyet.. Mocsok szenvedély. Majd egyszer abbahagyom.

Azt reméltem, hogy ahogy elkezdem magamból kiírni enyhül a nyomás, de most valahogy nem akar. Nem ivásvágy ez, csak futkároz a hátamon valami kis szar.

Remélem reggelre ki tudom aludni.