Bevallom örülök, hogy végetért a Karácsony. Szép is volt, szomorú is volt és ma is fájdalmas. Igaz nem annyira mint tegnap, de azért egy kicsit igen.

Ma hazamentem anyuékhoz ebédre,családi összejövetel, apám gyerekkori barátaival. 

Előtte eszembe jutott, hogy előkeresem a dédnagyanyám szakácskönyvét, amiből apa mindig a bejgliket sütötte. Nem találtam a szokott helyen, ezért elkezdtem azon a polcon keresni, ami apa ágya mellett volt. Ott halt meg. Akkor voltam a lakás azon részén utóljára... aznap... Leültem az ágyára és néztem a polcot. Megannyi kedves emlék, könyvek, csetreszek, figurák, fényképek, amiket gyűjtött. Nem volt fájdalmas, inkább meghittnek mondanám.
Amikor megtaláltam a könyvet pont a bejgliknél volt a köyvjelző betéve. Rátettem az ujjaim a lapokra, becsuktam a szemem és felidéztem az utolsó közös bejglisütésünket. 42 pár bejglit sütöttünk ki délutántól hajnalig. 
Apa fixa ideája volt, hogy a kézi mákdarálóval kell ledarálnom azt az irdatlan mennyiségű mákot a töltelékhez :D Istenem.. ha tudtam volna mennyire szép emlék lesz ez egyszer, hogy most is mosolyogva ülök a laptop előtt, de a szemem sarkában itt van egy könnycsepp. 

Az ebéd jó hangulatban telt, leszámítva a végét, amikor is az került szóba ki milyen alkoholt szeret inni. Tudom, hogy normális embereknél ez megszokott téma, én 2 perc után elköszöntem fáradtságra hivatkozva és felmentem az unokaöcsémmel tv-zni. Be is aludtam egy kicsit a Reszkessetek betörők második részén. Kurva kemény a padlószőnyeg, erre ébredtem fel.

Majd ott maradtam még és az öcsémmel és a gyerekkel társasoztunk hármasban. Két kört is játszottam, jó volt. Jó volt a családdal lenni, de közben folyton apa járt a fejemben, meg az apa fiú kapcsolat. Látom öcsémen, hogy próbál minden szerepben megfelelni, Home Office, család fentartás, magánélet, énidő és minden este főz is a családra.  Komolyan felnézek rá, régebben nem gondoltam volna, hogy erre képes. Büszke vagyok rád mondtam és megölelgettem. Csak semmi nyáladzás mondta a nagy medve röhögve de visszaölelt. Jól esett.

Ebédnél eddig mindig üresen hagytuk apa helyét, de most az öcsém ült oda. megérdemli.

Haza is hozott kocsival, beszélgettünk sokmindenről. Melyikünknek nehezebb anyámmal. Ő nem tud neki megfelelni, anyám meg csalódott bennem.. Szóval mind a kettőnknek meg van a maga keresztje ezzel a témával kapcsolatban.

És hogy miért írtam, hogy jó hogy vége van a karácsonynak? Mert elég volt most a fájdalomból és az emlékezésből. Dolgom van, feladataim vannak és amit kellett megéltem. Nem ittam, nem volt ivásvágyam. Három nap most elég volt így. És bevallom Zs egyre jobban hiányzik. Nagyon limitált a kommunikációs lehetőségünk így. És előfordul, hogy írásban félreértjük egymást, olyat látunk bele oda vissza ami nincs ott.

Holnap még pihi itthon, bár igazából rendet vágok a lakásban. kedden meg irány az interjú.