Szerintem életem leggyorsabb felmondása volt. Rendben ment minden. Végre, lezártam és kezdődhet valami új. Nem mondom, hogy megkönnyebbültem, mert egy cseppet sem izgultam. Végig higgadt és nyugodt maradtam, nem kellett erőltetnem. Hazafelé meg mint egy málhás szamár :D szinte a tökömön is csomagok lógtak, de ott egye meg a fene, nem érdekelt, haza caplattam. 

Szép ez a nap is. Jó dolog, hogy megtanultam elfoglalni magam és kikapcsolni a kattogást. Holnap megyek délelőtt F-hez segítek neki. Rendeztük a soraink és ez is jó érzéssel tölt el. Zs.. Zs pedig Zs, igaz most zizin, leterhelten, de még mindig azokkal a gyönyörű zöld csillagokkal néz rám. Ma is. Szóval most megkímélek attól mindenkit, hogy újfent végigolvassa a szerelmes áradozásomat :)

Helyette inkább bemásolom ide apa egyik kedvenc versét.

Meg nem tudom magyarázni honnan jutott az eszembe, mondjuk ma is egy picit apus nap volt. A héten sokat gondolok rá. Szeretném azt hinni, hogy látja hol tartok és elképzelem ahogy mosolyog a bajsza alatt.

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.