hogy mit is értek ez alatt?

Mondjuk azt, hogy egész nap lefoglaltam magam programokkal. Hiányzik Zs, de tudom, hogy ennek most így kell lennie. Hagynom kell pihenni, és feltöltődni a családjával.

Szép helyen vannak, gyerekkoromban én is imádtam odajárni a szüleimmel. És az a túra apámmal kettesben... Ha becsukom a szemem közel 40 év távlatából is előttem vannak emlékek, ahogy egész nap apa - fia napot tartottunk. Bennem van ahogy a kulacsból vízzel kínál, ahogy az erődben ropognak az ágak a cipőm alatt, hogy beszélgetünk és a végén, egy csipkebokron túl, anya vár minket az öcsémmel és a piros zsigulinkkal. Csodálatos nap volt.

Azt hiszem ezek azok a pillanatok, amik életem végéig megmaradnak apámmal kapcsolatban és ezek azok a pillanatok, amikbe nem szabad befurakodnom, amikor Zs a fiával van. Ez az a téma, ahol bennem van a teljes elfogadás és szeretet, hogy viszont látom az ő kapcsolatukban azt, amit én kaptam apámtól, a szeretetet, a törődést és foglalkozást.

Ezért is intem magam türelemre, amikor ilyen napok vannak. Talán a türelemre intés nem a legjobb kifejezés ebben az esetben. Elfogadás? Lehet.. nem tudom, csak azt érzem, hogy ez így helyes.

Na de visszatérve a programjaimra. Hihetetlen, hogy ha az ember beiktat a napjába közel 3,5 óra kemény fizikai munkát, amit még most is érzek a kezeimben, akkor tényleg nincs arra ideje, hogy hülyeségeken filózzon. Bevallom nagyon jól haladtam azzal a projekttel, amit F adott nekem itthonra, megszenvedtem vele, de kurvára megérte.

Pont ezért is várom már, hogy dolgozhassak, hogy ne ez a tétlenség legyen bennem. Szóval holnapra is beütemeztem magamnak tennivalókat. Mondjuk rendbevágom a lakást, bevásárolok, főzök valami finomat Zs-nek hétfőre, intézem a netes eladásokat. Ja igen és még állásokat pályázok meg. Ma is volt 2 hely ahova elküldtem az önéletrajzom. 

Jó nap volt magammal, rámfért a lelki béke így, magamtól, magamnak.