Ez a bejegyzés most kettőnkről fog szólni. Rólad és rólam Cica. Ez van most bennem. 

Mert kerek és egész volt a nap, és a beszélgetésünk, amiben segítettük egymást jobban megérteni, ki, hogyan gondolkodik, mi a szeretet nyelve, hogyan él meg szituációkat tovább segített azon az úton, amin rajta vagyok. Nagyobb szükségem volt erre a mai napra, mint gondoltam volna.

Most este írtam, megint tettrekésznek érzem magam, várom a jövő hetet, haladni akarok. Az elmúlt napokban volt bennem egy kis fásultság, hogy lassan történnek a dolgok. Mostanra ez a múlt homályába vész. Várom, de nem türelmetlenül a hétfőt.. a keddet és szépen sorban a többi napot, hogy haladjak.

Azért szeretem őt, mert hétköznapi és emberi az egész kapcsolatunk, de valami különlegessel van megfűszerezve. Je ne sais quoi, ahogy szoktuk mondogatni. Megtanított arra, hogy ez az érzés sokkal fontosabb és gyönyörűbb, mint egy kiszínezett eszménykép után vágyakozni. Szép, egyszerű és emberi. Azt hiszem úgy hívják, szerelem.