Régebben nem szerettem a karácsonyt. Mindig rohanás volt, akár az üzleti életben, akár a magánéletemben. Tele volt kihívásokkal és úgy éreztem sosem ér véget. A legszebb ajándékot kerestem, amit csak pénzért lehetett kapni. Legyen minden tökéletes, ez volt a fejemben, persze sose volt semmi sem az. Mert erőből nem lehet szép emlékeket építeni.

Amióta elkezdtem felépülni, azóta kezdtem megbarátkozni, majd megszeretni a karácsonyt. Az ünnepi fényeket, a készülődést. Jött a gondolat, hogy az emberi kapcsolatok mennyivel fontosabbak, mint az, hogy valami drága ajándékot vagyek. Jó, őszinte leszek a karácsonyi budget sem az már, mint régen. 

De így teljesebb és szebb az életem. A holnap estét egy hajléktalanszállón fogom tölteni, egy csomó sorstárssal. Várom, mert olyan jó volt a tavalyinak a hangulata is. Meghitt is volt, meg szomorú is egy kicsit, meg vidám is. Pont olyan, mint az élet. Kicsit ebből, kicsit abból. Emberi, azt hiszem ez a legjobb szó, illetve, hogy valóságos, életszerű. Nekem ez maga a csoda. Az is, hogy minőségi emberi kapcsolataim lettek. Barátok, társak, szerelem. Jó érzés megélni hol így, hol úgy ezeket.

Amiért még nagyon hálás vagyok a felépülésemnek, hogy most, amikor Zs nagyon beteg volt tudtam benne tartani a lelket. Sokat beszélgettünk, néha sétáltunk egyet. Sok olyan dolgot tudtam átadni neki, amit én is a felépülésem alatt tanultam meg. Lassan siess, ahogy B-vel szoktuk egymásnak mondogatni. Lelki béke, elfogadás... Nem az egómat fényezi, hogy segítettem rajta. Akárhogy is alakult az életünk, ő mindig is fontos lesz, pont úgy ahogy F, B vagy Á. Azok az emberek, akiket közel érzek magamhoz. Ez pedig jó, mert nem vagyok egyedül. Sem az örömömben, sem a bánatomban. Vannak körülöttem. És ezt nagymértékben a programnak köszönhetem és a társaimnak.

Azt a lelki nyugalmat is köszönöm, ami elkisért, amikor háromszor mentem be a lidl-be vásárolni :D Igen, a legjobb módja az új emberi kapcsolatok "barátságok" építésének, hogy ilyenkor az ember kimegy, hogy vegyen pl.: csokit :D Bevallom, ezt a sok türelmetlen, tolakodó embert azért nehezebb volt elviselni :D De túléltem. Én arra fókuszáltam, hogy ez a szeretet ünnepe és, hogy nem ezek a tolakodó faszkalapok a fontosak az életemben, hanem akikről már írtam.

Holnap F-éknél ebédelek, mert meghívtak a családi kajálásra, jól esett. A lelkemre kötötte, hogy nem ér elrohanni rögtön, maradjak, beszélgessek még egy kicsit. Utána pihi és este karácsonyi gyűlések, társaság, barátok. 

Várom, mert számomra ti és ők a legnagyobb ajándék most.