Azt hiszem ez az a mese, amit nem kell bemutatni senkinek sem. Mennyire érdekes, hogy bár gyerekmeséről van szó mégis igazán felnőtt fejjel tudjuk értékelni a benne rejlő finom utalásokat. Azokat a karaktereket, akik bár néhol együgyűnek tünnek, mégigis szerethetőek, csetlenek, botlanak az életben, akarom mondani a Százholdas Pagonyban.

És, hogy mit adott nekünk konkrétan Kovács Lajos, azaz Medvecki Medve, alias Micimackó?

Többek közt a minden esti mesét Zs-nek, a saját kis hülye kommentárjaimmal. Azt, hogy engem is kikapcsol és megnyugtat a meseolvasás. Hogy néha eltrollkodom, kommentálom a mesét. Néha extra szálakat szövök bele, vagy mea culpa, de kiigazítom Karinthy egyébként zseniális fordítását. Vagy lehet, hogy csak aktualizálom a saját életeme nézve.

Mindenesetre szeretem ezt a kis szösszenetet az életemben, mert valamit hozzátesz a lelki nyugalmamhoz éjszaka.

Innen származik az egyik szállóigénk, az Ehe :D Hiszen mi is lehetne kifejezőbb szó? :D

Egyébként meg gyereknek lenni jó időnként, jó egy kicsit elkalandozni a mese világában, azt hiszem több felnőttre ráférna, hogy olvasson, meséket is.

Szóval a Micimackó személy szerint nekem az elalvás előtti békét adja, azt, hogy valamivel még kedves lehettem valakihez ma.