Upsz.. most látom, hogy lassan egy hete nem blogoltam. Bevallom jól esett egy kicsit ez a fajta csend. Egyrészt mert néha úgy éreztem, hogy ugyanazokat a virtuális köröket járom itt. Másrészt pedig inkább magammal foglalkoztam. Illetve Zs nagyon sokat segítetett Azza, hogy beszélgettünk.

Ezek a beszélgetések nem arról szóltak feltétlen, hogy ő meg én, hanem arról meséltünk a másiknak, hogyan működünk, mi mozgat minket, mik a preferenciák, hogyan működtünk régebben, stb. Ezek a beszélgetések segítenek megérteni a másik reakcióit, gondolatait. Hiszek abban, hogy ezek a pillanatok legalább olyan fontosak a kapcsolatunkban, mint a randinapok, a közös társasozás, vagy az intimitás.

Ő most elutazik a családdal egy kicsit nyaralni és nem tudom, hogy mikor látom legközelebb, leszámítva a holnap reggeli mini randinkat. Tudom mikor jönnek vissza, de közben nekem elkezdődik az Ikeás karrierem, és fogalmam sincs a beosztásomról. Alapvetően bizonytalan helyzet lenne és nem tagadom volt is ma bennem egy kis nyűglődés ezzel kapcsolatban, de csak felszínes. 

Igyekszem hasznosan eltölteni a hosszú hétvégét, megyek F-hez dolgozni, gyűlésekre is szeretnék menni, illetve elhatároztam, hogy kinézek valamelyik pályaudvarra, hogy segítsek a menekülteknek. Angolul beszélek, van  két kezem, segíteni akarok, valamit csak találok amivel hasznossá tehetem magam.

Szóval most ez a terv. A hangulatingadozásaimmal kapcsolatban pedig elengedtem, hogy soha nem lesz ilyen, meg innentől kezdve.. Megpróbálom azt alkalmazni ami az józanodásom kezdetén segített. Ma megpróbálom úgy leélni a napom, hogy jól legyek. Ha sikerül, akkor hipp hipp hurrá, ha meg nem, akkor sincs baj, majd holnap jobb lesz.