rég volt már, hogy estig dolgoztam volna úgy, hogy alapvetően élvezem, amit csinálok. Ok, rengeteg tudást öntenek ránk, de foglalkoznak azzal, hogy betanuljunk. Igen megterhel, de nem baj, időm sincs szarságokon agyalni :D

Szép nap volt a mai, közös délelőtt Zs-vel, kuckózás, reggeli, beszélgetés. Rövid volt de még is benne volt minden, ami jó nekünk. Utána meló estig. Továbbra is élvezem, még akkor is ha a végére már zsongott az agyam. De pont ez a jó benne. 

Volt egy pillanat este, amikor elmentem cigizni és ittam egy kv-t. Kint álltam a teraszon, néztem a naplementét és szerencsésnek éreztem magam. Hiszen semmim sincs és még is megvan mindenem. Álltam és néztem a vörös csíkokat, ahogy átszövik a felfős kék eget, ahogy lassan közeledik a sötétség. Nyugalom volt bennem, és boldogság. Régebben mindig azt hittem, hogy a boldogság egyenlő azzal, hogy minél magasabbra török. Hát igen, Ikarus... Aztán amikor magasan vagy és körbenézel, akkor rájössz, hogy még mindig nem elég, több kell.. még magasabbra akarsz jutni. Na innen lehet jó nagyot esni és ez fáj. Kurvára.

De a fájdalom megtanította, hogy jó élni, nagyon jó élni, élvezni egy napban a boldog pillanatokat. És a mai napomban bőven voltak szép pillanatok. Hálás vagyok érte.