Ma 21.30-kor végeztem az Ikeába, zárás. Az volt a szerencsém, hogy az egyik kolléga errefelé jött és így 22-re itthon voltam.

Bevallom mocsok mód elfáradtam, de mennyivel más ez a fajta fáradtság, mint anno decemberben volt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy nyűg lenne az, hogy dolgoznom kell. Persze, hogy vártam, mikor lesz már vége. De közben jó volt a hangulat, nem volt bennem feszültség. Tanultam, figyeltm, segítettem a vásárlóknak, eladtam 4 étkezőszéket, tettem a dolgomat. Jó érzések vannak most is bennem, pedig holnap 6-jor kelek. és újra indul a mókuskerék.

Valahogy még sem tehernek élem meg. Nem félek attó, hogy be leszek dobva lassan a mélyvízbe, mert ketten is elmentek ma az osztályról. Egyszerűen elfogadom, hogy így alakult az életem és ez jó nekem.

ma vagyok 270 napos, hmm.. pár nap és 9 hónap lesz a hátam mögött. Azt gondolom, hogy ez szép teljesítmény.