Na ez egy picit nehéz lesz. Azért mert önkritikát kell gyakorolnom, és hát ki az aki szívesen felvállalja, hogy ha hibázik? Én mindig nehezen tettem meg, de tudom, hogy ez is az utam része. 

Sikeresen amortizáltam az emberi kapcsolataimat. Tudom, hogy ezek nem csak rajtam múltak, tudom, hogy az is a részem, hogy vannak jobb és rosszabb napjaim. És azt is tudom, hogy a munka frontján túlvállaltam magam. Hogy ezek az érvek valósak e vagy csak mentegetőzés? Nem tudom őszintén. Arra szánom a két szabad estém, hogy egy kicsit elbeszélgessek magammal és megnézzem mi okozta azt, hogy F nem áll velem szóba, Zs pedig sikeresen visszahúzódott a csigaházába. 

Nem fogom rájuk kenni, hogy ők is tehetnek róla, tudom, hogy minden egyes szituáciiónak két szereplője volt ebben az esetben. Én arra szeretnék rájönni, hogy mit miért tettem, vagy mondtam. Mondjuk az a "jó" ebben, hogy ma nem voltam feszült, tudtam a munkámra koncentrálni és nem azon keseregtem, hogy elbasztam. Nem szórtam hamut a fejemre, nem volt kesergés csak elfogadás. Nem bántottam magam.

Ez nem azt jelenti, hogy megrántom a vállam és sz@rok arra, hogy ez van. Persze, hogy sajnálom, de nem marcangolom magam. Igen, sokkal könnyebb lenne azzal takaróznom, hogy persze alkoholista vagyok meg szétesett az életem és..  Egyrészt nem akarok, mert akkor sosem tanulom meg, hogy mi a normális és mi nem. Másrészt pedig fejlődnöm kell magam miatt. Bár a tegnapi napom szarul sikerült, ma tudtam a munkámra koncentrálni, helyén kezeltem a történteket és nem kalandozott el a figyelmem. Sőt még meg is dícsértek. Odatettem magam, lelkes és mosolygós voltam. 

Az hogy egy részét az életemnek rosszul kezeltem, nem azt jelenti, hogy mindenban szar vagyok és semmit sem érek. Nem, ma az üzletben jó voltam, máshol meg nem. Ember vagyok, igyekszem, de elfogadom, szívből és őszintén, hogy van, amikor a legjobb szándékom ellenére is bántok másokat, vagy ugy alakul, hogy F nem áll velem szóba. Ez van. Megpróbáltam most is felhívni, hogy beszéljük meg, de nem vette fel. Most egy pár napig békén hagyom, de igyekszem majd rendezni vele ezt az ügyet.

Zs-vel pedig majd hétfőn találkozunk és beszélgetünk a tegnap estéről. Őt is hagyom egy kicsit, megbántottam, bármennyire is az egóm szeretné, ha most egy öleléssel ki tudnám simítani a dolgokat, hát a világ nem ilyen. Vannak következményei az ember cselekedeteinek. Persze, hogy szeretném kiengesztelni, de most nem tudom.

Ezért nem magyarázkodom, de nem is vonom meg a vállam. Most ebben vagyok. Az okokat is csak azért szeretném tudni, hogy jobban figyeljek arra, hogy ez kevesebbszer forduljon elő.