Nem tudom, mit hoz a jövőm. Azt tudom, mi van a múltamban. És ezt is tudom, hogy ma mennyire boldog pillanatban volt részem, amikor a munkahelyem felé sétáltam a napsütésben. Szép és teljes pillanat volt. Egyedül voltam, magammal, de még is teljesen, mosolyogva és megélve azéletemnek ezt a pillanatát. 

Jól érzem magam, lassan de kezdem megtalálni az egyensűlyt a munka és a lelki békém között. Ma a kollégáimtól is azt a visszajelzést kaptam, hogy annyira lelkesnek és vidámnak látnak. Persze meglepődtem. Nem azon, hogy nem ilyen lennék bent, hanem... hogy is fogalmazzam meg.. Hónapokkal ezelőtt még azzal küzdöttem, hogy nem vagyok értékes és szerethető. Az eszem tudta, Zs tudta, F tudta, de az érzéseim még is tiltakoztak. Most pedig elfogadom és élvezem, hogy nem csak a környezetem lát ilyennek, hanem én is ezt érzem magamon, magamtól.

Sok munka van benne, és sok munka lesz is még ebben, de ma hátradőlök az ágyban, a tegnapi, a tegnapelőtti és a mai napom emlékeibe kuckózva és mosolygok.