Túl vagyok a józanodásom első csapatépítő tréningjén. 

Nem mondom, hogy könnyen ment. Ugye az ilyen rendezvényeknek szerves részét képzi az alkohol, viszont a részvétel ajánlottan kötelező. Igazából nem is az alkohol okozott bennem feszültséget. Nem fogom bő lére ereszteni ezt a bejegyzést, mert mocsok mód elfáradtam. A tűző napon voltunk 10-14 óra között, tudom az árnyék buzis. Sorry ebben semmi homofóbia van, haveri szleng ennyi. Szóval a programot nem tudtuk előre, a helyszínen derült ki, hogy csak délután 2-kor lesz kaja, addig be kellett érnünk a chips & üdítő kombóval. Életemben nem ettem ennyi chipset, hogy ne legyek éhes.. na mindegy. Egyébként is csak 2-ig terveztem a részvételt, mert randim volt Zs-vel.

Szóval, ami igazán megfeszített, hogy a többiek elkezdtek iszogatni bennem meg felidéződött, hogy régen én is ezt csináltam. Sőt az első között voltam. Miért? Mert az ember nem akar kilógni, azt akartam, hogy beilleszkedjek, hogy én is része legyek a bulinak. Vagyis ittam. Nem is keveset. Utána jött a flörtölés a spicces csajokkal anno. Most az egyik kolléganőm nagyon kedvesen flörtölni próbált velem. Én kedvesen, de hárítottam. Nem csak Zs miatt. Magam miatt is. Mert ahogy felidéződtek bennem a régi emlékek, úgy kristályosodott ki bennem, hogy én a büdös életben nem szeretnék így tetszeni senkinek sem. Sem férfiként, sem emberként nem akarom, hogy az alkoholon keresztül legyek jófej.

Szóval kedves voltam, udvarias, mosolygós, de nem mentem bele a játékba. Viszont leléptem hamarabb.

Zs-re vártam kb. fél órát, elmeséltem neki mindent, tudtam, hogy megérti és nem ítél el. Tettem ezt azután, hogy szorosan magamhoz öleltem és beszívtam a bőre illatát. Igen, ez számomra egy különleges pillanat volt. Józanul megélni egy nő szerelmét, vonzódását. Nem vágyom már vissza oda ahol voltam régebben. Mert ez igazi, szép és megismételhetetlen az életemben. És a legfontosabb józan és tiszta. Lehet, hogy nem annyira felfokozott, mint alkohollal, de igazi. Nem egy csalóka illúzió. Ez szerelem, szép őszinte és emberi. 

Erősebbenek érzem most magam megint. Egy újyabb próbatétel volt és sikerült. Lépésről lépésre igyekszem építkezni.

A randink pedig.. hmmm... ismét, újra és.. és egyszerűen nem tudok betelni vele. A mosolyával, a szemeivel, a lényével.