Az az igazság, hogy a balatoni projekt sok tekintetben megváltoztatott. Olyan volt mint egy utazás a lelkembe. erősebben de még is máshogy jöttem haza. Nem csak az alkotás, a semmiből való teremtés van bennem. Jobban a helyemen érzem magam, tovább erősödve. De ez változásokat is generál az életemben.

Ma felmondtam az Ikeában. Érlelgettem már magamban egy ideje a gondolatot, de rájöttem minek húzni azt amit meg kell lépnem? Az élet rövid és nem szeretnék olyan dolgokat, amik nem vezetnek sehova. Ennél többet érek és értékesebbnek tartom magam. Élni szeretnék, azzal foglalkozni, azt csinálni és úgy ahogy élvezem. Jó érzés boldognak lenni, mégha nem is adatik meg minden nap. Nem is vágyom rá. De azt tudom, hogy hova szeretnék eljutni. Oda, hogy nyugodtan, fáradtan, de boldogan hajtsam álomra a fejem.

Hogy úgy ébredjek fel, ma is tele vagyok tervekkel és élni jó. A helyemen vagyok.

Dolgozom ezen.. lassan de biztosan erősödöm meg nap mint nap. Azok az apró dolgok, melyek mélyen megérintettek eddig, mostanra lassan megszelidülnek. Nem tűnnek el, nem vagyok szent.. de kevésbé hatnak ki a lelkemre. Ok, néha morgok, néha rosszul esnek dolgok de kiadom magamból, többnyire higgadtan, azonnal. Jobb így. Picit féltem, hogy ez érzeli tompasághoz vezet, de inkább azt kezdem érezni ez a normális. Kevésbé ingadozik a szélsőségek között a lelkem. 

Tényleg olyan volt Balaton, mint egy mini el Camino, bár nem utaztam sehova még is lelkileg máshogyan jöttem vissza. Ok, nem bízom el magam, volt már ilyen, hogy hűűű meg ha most mennyire máshogy érzem magam.. pedig igen.

A felmondásom miatt sem izgultam, bementem, korrektül letudtam és utána tettem a dolgom normálisan.

Jó érzés érezni, hogy értékes ember vagyok és ezt most nem másoktól vágyom megélni. Magam tartom magam annak. Átérzem és átélem, hogy képes vagyok alkotni, egyedül építeni. Persze ez nem azt jelenti, hogy jó egyedül. Nem az, mert a sikereket jó dolog megosztani, elmesélni. Vagy jó lenne, tudom elfogadás. Ez van, vannak dolgok az életemben amikre még várnom kell. De mindennek megvan a maga ideje. Ha mégsem, akkor így alakul az életem.

A hely, a mód és az idő kisfiam.. monta mindig apám.. Mennyire hiányzik most is