Nagyon tevékeny napom volt. Fagyalt ültettem, igaz csak kettőt, mert F-nél a talaj eléggé köves és a fák gyökereivel is meg kellett kütdenem. Egyáltalán nem éltem meg feladatnak. Megkért és én szívesen igent mondtam erre. Utána dolgoztam, egyedi megrendelést valósítottam meg.

Délután jött az értesítés, hogy az egyik cég, ahova szeretnék elmenni dolgozni behív interjúra holnap.

Abban a pillanatban valami hihetetlen boldogság járt át. Lassan, de biztosan kezd alakulni az életem. Igen, sokat dolgozok magamon azért, hogy eredménye is legyen. De mindazok a rossz érzések, amik bennem voltak múlthéten, csak fakó szösszeneteknek tűnnek. 

De nem felejtem el őket. Ezek a pillanatok, egymás mellé állítva őket, mutatják meg, hogy ha én rendben vagyok, akkor a dolgok is rendben vannak körülöttem. Mindig is mementók maradnak, hogy ha nem figyelek oda magamra, akkor bizony visszajönnek.

Amikor megjött a visszajelzés és boldog voltam, hangosan meséltem ezeket apámnak. Beszéltem hozzá. Elmondtam, hogy rendezem az életem, hogy boldog vagyok, hogy Zs-vel még mindig együtt vagunk, boldog vagyok mellette, hogy hiányzik, de tudom bennem él tovább. Meg is könnyeztem, megható pillanat volt. Nemsokára lesz 2 éve annak, hogy elment. A mai nap is eszembe jutott a hangja, ahogy felvette a telefont. Szerettem ahogy beledörmög: Halló? Jajj te vagy az kisfiam, képzeld konyhaszolgálaton vagyok � 

Holnap nagyon hosszú, de húzós nap lesz. 3 ügyfél, szerelés, interjú és randi vár rám. Izgatott vagyok, minden program más más módon de felpörget, mint egy tinit.