Vegyes nap volt...

De így estére kisimult minden.

Még szoknom kell az új kommunikációs rendszert Zs-vel, naponta egyszer telefonon beszélünk, este pedig írásban beszélgetünk. Tudom, hogy a tetteim következménye ez, nincs is bennem csalódottság vagy rossz érzés, inkább csak hiány.

Estére elfáradtam, ma is sok munka volt bent, és kezdtem megint egy kicsit befordulni. Jó lett volna vele beszélgetni egy picit. Na és itt van a bökkenő, ahogy ezt szombat este megfogalmazta. Ő lett a világgal a legfőbb kapcsolatom. Ez számára óriási felelősséggel jár, és szerintem fárasztó is lehet. Számomra se jó. Ezért ma amikor hazaértem ahelyett, hogy elkezdtem volna ebben elmélyülni, nyitottam a világ felé.

Felhívtam anyámat, 10 percet beszélgettem vele (kb. 2 hete beszéltünk utóljára), éreztem, hogy örül nekem. Megbeszéltük, hogy hétvégén beugrom, meglátogatom, magányos. Utána felhívtam F anyukáját, most műtötték a szemét a héten. Beszélgettünk egy picit, ott lakik ahol a vasárnap esti gyűlés van. Mondta, hogy bármikor szívesen lát, ugorjak be hozzá.

Ezek a beszélgetések kisimítottak, egyensúlyba hoztak. Az eszemmel tudom, hogy nem egy ember a kapocs a normál világ és köztem, és most át is éreztem, éltem, hogy másokkal is jó beszélgetni.. Szóval, majd szépen lassan nyitok több ember felé is.

Azt hiszem ma is tettem a lelki békémért. Jól vagyok, nyugodtan, fáradtan, de békében magammal.