most értem haza.. Mert úgy alakult, hogy lelkiismereti gyűlést tartottunk.

A lelkiismereti gyűlésen a csoporttagok és idősebb társak vesznek részt és arról szól, hogy maga a csoport működése hogyan alakul, illetve hol kellene még finomítani ezen

Alapvetően nincs vagy nem lenne ezzel semmi bajom. Alapvetően.. Csak mondjuk szerintem nem az a módja, hogy  gyűlés előtt jön oda hozzám egy idősebb társ, éreztetve, hogy ma meg kellene tartani, ma. Mert meg kellene beszélni dolgokat. Aztán ő a lelkiismeretin alig szól hozzá. A másik problémám azzal van (tudom, hogy ezt az üzleti életből hozom), hogy az ilyenekre jó felkészülni. Mert akkor nem csak ad hoc jelleggel vannak felvetések, mondjuk viszek papírt és tollat, hogy normális jegyzőkönyv szülessen. Továbbá, mint ahogy ez lett is, nem mindenki ér rá gyűlés után.

Vagyis az egész szerintem olyan alkoholistásra sikerült. Nem, olyan Mátyás királyosra, hozzon is ajándékot, meg ne is.

Bevallom elment a kedvem egy picit a szervezéstől, meg az aktív részvételtől. Holnap valószínűleg skippelem a délutáni gyúlést. Nem azért mert dühös vagyok. Azért, mert sokkal fontosabbnak tartm a mentális pihenésemet és inkább a playstation előtt bekuckózva játszom vagy bambulom a tv-t. 

Pedig olyan szép hetem volt. Letettem a munkáim nagyobb részét, tudtam pihenni, feltöltődni, kikapcsolódni. Zs-vel egy meghitt, beszélgetős délután tette fel a koronát a hetemre tegnap.

Nekem ezek, a békém megörzése fontosabb, mint mások elvárásainak megfelelni.

És igen, az elején szót emeltem az ellen, hogy ma legyen lelkiismereti gyűlés, de végül beadtam  derekam, megvolt rá az okom. Lehet, hogy ki kellett volna tartanom az első megérzésem mellett. De nem akarok állandóan beleállni kőkeményen a szituációkba, végül is ez egy közösség.

Ez van, holnap felhívom a szponzorom és beszélek vele ezekről.