Nagyon klassz napom volt. Aludtam egy nagyot, társakkal, barátokkal beszéltem, pihentem, kikapcsoltam napközben, este pedig gyűlésre mentem.
Mondjuk az nem jött be annyira, de nem ítélkezem, ez csak a privát véleményem. Szerencsére az évek alatt megtanultam kizárni az olyan megosztásokat, melyek zavaróak a számomra. Az időtartás még mindig a vesszőparipám, de nem én vezettem a gyűlést, szóval ezt is elengedtem.

Szép nap volt, ma is úgy gondolom, ahogy tegnap írtam. A tegnapi találkozás ajándék volt az élettől. Nincs bennem hiányérzet, vagy keserűség, hogy miért csak ennyi idő. Nem, egyszerűen örülük, hogy ez megadatott. Jó volt látni, megölelni, de ami igazán fontos volt az a beszélgetés. Gondolatban ma is megköszöntem azokat a visszajelzéseket, amiket kaptam tőle.

Ma is úgyérzem, mint tegnap. Elindult valami  jó irányba. Nem bízom el magam, csak hagyom, hogy az eddigi negatív életszemléletet felváltsa valami más. Nyugodtabb, kedvesebb érzések. Lassan sietek, teszem a dolgom. Ahogy ma gyűlés után is mondtam egy fiatalabb társunknak, a mai napomat is megróbálom úgy élni, hogy a holnapi egy picit szebb legyen.

Jó volt ez a találkozás. Emlékeztetett arra, miért is igaz az a mondás, hogy ha én jól vagyok, akkor a körülöttem lévők is.

1050 nap, szép szám, mágha nem is kerek :)