Ma elköszöntünk egymástól a szponzorommal. Mind a ketten úgy éreztük, hogy ez így nem működőképes. Normális, emberi hangnemben beszéltük meg, én nem adtam ki magamból, amit gondolok. Azt leírtam már a héten. Megköszöntem az eddigi segítségét és ennyi.

Egyetlen furcsa megjegyzése volt, hogy szerinte nekem egy erősebb kezű szponzorra lenne szükségem. Mosolyogtam, és nem bocsájtkoztam vele vitába.

Ma beszélgettem Á-val is egy kicsit, jó volt, de csak beszélgettünk. Tiszteletben tartom, hogy maradjunk társak, de a barát kategória ne legyen. 

Egyébként szabin vagyok :D úgy terveztem, hogy ma még bemegyek a céghez egy kicsit, tegnap nem tudtam mindent befejezni. A főnököm, hogy neki kevesebb legyen jövőhétre (ő mondta ki ezekkel a szavakkal) úgy megszórt munkával, hogy alig győztem. Mindegy.. holnap beugrom 1 órára, összepakolok, elmegyek szavazni, utána folytatom a pihenést.

A mai nap alváról, kajálásról és sorozatokról szólt. Persze közben apránként takarítottam is. Mostam, fürdőszoba, de semmi egetverő, csak ami belefér. 

Élvezem, hogy most ilyen volt a napom. Nem unatkoztam, rám fér a pihenés.

Ugye csütörtökön Zs-vel reggeliztem. Még mindig jó érzésekkel tölt el ennek az emléke is. Péntekre virradólag vele is álmodtam. Hálás vagyok az utamnak azért, hogy így élem meg közel 2 hónap távlatából a szakításunkat. Szép emlékek, pillanatnyi örömök.