Erősen törtem a fejem, hogy milyen címet is adjak ennek a blogbejegyzésnek...

Nem akartam sem click bait tárgyat adni, és nem is találtam olyan kifejezést, ami megfelelően jellemzné ami volt.

A kibaszott brutál közelít, de nem az igazi..

Szóval P-éknél élesbe fordult az örökbefogadás, csütörtökön már haza is vitték a picit, és az egész hetet egyedül toltam le, miközben az irodavezetőnk is szabin volt. A kis segítőm is. A megrendelések pedig ömlöttek. Mellette a privát munkákkal sem abban az ütemben haladtunk, ahogy terveztük. Cserébe még aludni sem tudtam napokon keresztül. 

Ennek az egésznek az lett a következménye, hogy csütörtök estére eljutottam, a mindenkinek a kurva anyját érzelmi állapotba. Tudtam, hogy ez nem valós, fáradt, kimerült és éhes vagyok, ezért, amikor hazaértem, ettem, zuhanyoztam, próbáltam aludni, pihenni. Ez utóbbi nem jött össze. Péntek reggelre azt éreztem, hogy kezd az egész rám omlani és jött egy gondolat... Kellene valami, ami egy kicsit kikapcsol. És ez megrémített.Mert innentől csak egy lépés, hogy az a valami az alkohol legyen.

Amikor ezt végig gondoltam, felhívtam B-t és beszélgettem vele. Majd a cégnél csak a kötelezőkre koncentráltam. Utána átmentem F-hez, segítséget kértem a munkában, átütemeztük úgy, hogy széthúztuk hétfőig a teendőket, ő is besegített és együtt fejezzük majd be. Este pedig eljutottam gyűlésre, ahol kiadtam magamból az egészet. Valamennyire megkönnyebültem. Szombaton meló volt, majd este gyűlés, ott is kiadtam magamból, ami bennem maradt még. Káromkodva, kurvaanyázva, de normálisan osztottam meg az érzéseimet. Gyűlés után lelkiismereti volt, új taggal bővült a kis csipet csapatunk, de ami iagzán feloldott, hogy utána hárman, Á, B és én elmentünk a BurgerKingbe, és vagy 3 órát beszélgettünk, az életről, a felépülésről, mindenről. Barátokkal voltam, komoly és vicces témák váltották egymást. 

Ma megint dolgoztam, de csak 5 órát, utána bezuhantam az ágyba, aludtam 1 órát és Á-val és B-vel elmentünk gyűlésre. Ritka szar gyűlés volt, de a barátaim társasága kikapcsolt.

Tudom, hogy írtam már anno, hogy elértem a teljesítőképességem határát. Hát egy lófaszt értem akkor el :D Pénteken éreztem úgy, hogy mind fizikailag, mind mentálisan nincs tovább. De ahelyett, hogy egóból egyedül akartam volna megoldani, inkább segítséget kértem. Szar volt megélni, hogy ha csak egy pillanatra is, de felmerült bennem, kellene valami.. De megoldódott, figyelnem kell a pihenésre, bár most, ebben az élethelyzetben ez nehéz.

Most jól vagyok, remélem a jövő hét, ahol már lesznek céges segítségek is, után lesz időm pihenni valamennyit.