a mai például ilyen volt.

Kezdődött azzal, hogy nagyon rosszul aludtam, pedig korán letettem magam pihenni. De éjjel a tudatalattim úgy érezte, hogy az AI világuralomra törésével kell, egy elhagyatott kastélyban, szórakoztatnia. Hiperrealisztikuan élethű volt az egész, fél 2-kor fel is ébredtem és szinte most is emlékszem a részletekre. Nehezen de visszaaludtam.

Reggel 9-től már bent voltam, mert láttam, hogy sok és összetett megrendeléseink lesznek ma. Közben folyton csörgött a telefon. A főnököm azt mondta, hogy ezen a héten már lesz. Tegnap finomított, hogy csak fél napokat. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 11-re bejött és 13-kor már lépett is. Persze, érthető, nincs ezzel semmi gondom. Mellette a raktár hihetetlen sok mindent baltázott el és természetesen a vásárlók engem hívogattak, hol van az áru vagy miért nem kapták meg azt amit rendeltek. A beszállítók se küldtek be mindent, amit rendeltünk. Szóval kaotikus volt. És a nap végére kiderült, hogy a múlt héten leszállított kanapénál vannak hibák és javítani kell.

Hazafelé már nagyon éreztem, hogy rám omlanak a falak. Én megpróbálok tenni ez ellen, de kezdem érezni, hogy fogy a lendület, fogynak az eszközeim. Ma esélytelen volt, hogy gyúlésre menjek, de B-vel beszélgettem telefonon. Az kikapcsolt egy picit. Viszont ma tudatosan nem mentem be a Lidlbe vásárolni. Ugyanis volt egy pillanat, amikor egész jó ötletnek tűnt ha bemegyek, leveszek egy üveg whiskeyt a polcról. Helyette telefonáltam, elkerültem a boltot.

Nem, nincs ivásvágyam, de most érzem, hogy kezdek szétesni. Holnap este elmegyek gyűlésre, úgy alakítottam a délutánom. 

Tudom, hogy sok ez, amit leírtam, de itt legalább őszintén kiírhatom magamból, nem hazudozva, hogy jól vagyok. Pontosan tudom, hogy pihennem kellene és akkor ezek a dolgok nem gyakorolnának rám ekkora hatást. Szóval igyekszem, próbálok többet tenni a mentális egészségemért.

És ahogy gyűléseken szoktuk: köszönöm, hogy ezt megoszthattam, kiadhattam magamból. Már is jobb egy picit.