Régebben Zs vasárnap este mindig zárkózottabb volt. Azzal indokolta, hogy vasárnap este van, holnap hétfő, indul a meló és a hétfő egyébként is olyan meh.. én persze, a magam vicces módján próbáltam felvidítani, miközben vártam a hétfőt, hogy mehetek be dolgozni. Akkor még nem éreztem át ennek a vasárnap esti letargiának a súlyát.

Mert, akkor még szerettem bejárni. Most itt ülök vasárnap este és nem várom a holnap reggelt. Nagyon nem. Pedig semmi extra gond nincs,egyszerűen csak elmúlt a hurrá itt dolgozom érzés. Azon tűnődöm, hogy hova tűnt el a hétvége.

Persze pihentem, segítettem F-nek egy munkában, gyűlésen is voltam tegnap este. Ma pedig Á-val ebédeltem, kávéztam, beszélgettem, most este pedig B-vel telefonáltam.

Jó volt ez a hétvége, feltöltött,de nem annyira, hogy ezt a meh hangulatot feloldja. 

Ezekben a hétvégi és hétközbeni emberi, apró csodákban tudom megtalálni azt, ami egyensúlyban tart. Egy mosolyban, egy reggeli kávézásban,egy baráti tanácsban, beszélgetésben.

Hiába, attól, hogy nem iszom az élet nem lesz mindig szép. Az élet olyan, amilyen. Jobb és nehezebb pillanatokkal, időszakokkal. Az én felelősségem, döntésem, hogy mire fókuszálok. 

1232nap...