Napok óta nyugtalanul alszom, nyomasztó álmok kísérik végig az éjjeleket. Tudom az okait és napközben ezek nem is annyira foglalkoztatnak, de éjjel a tudatalattim viszont igen.

Egyrészt Zs-nek tüdőgyulladása van, apa tüdőelégtelenségben halt meg. Másrészt Á nagyon el van tűnve, tudom, hogy a héten van a karácsonyi partyjuk és rengeteget dolgozik, erről múlt héten beszélgettünk.

Apa betegsége óta, amikor is megváltozott bennem valami, hajlamos vagyok azok miatt aggódni, akik fontosak nekem. Néha túlzottan is. Dolgozom ezen, hogy ne így legyen, hogy megtaláljam az egészséges középutat. Hát, mint alkoholistának ez nehéz. Nem lehetetlen, hiszen érzem és tapasztalom a fejlődést, de ettől még nem magától értetődő.

Szóval ma reggel, amikor felébredtem, leültem a kanapé szélére és elmondtam a lelki béke imáját:

Istenem,
Adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok.
Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
És bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.

Utána úgy gondoltam, hogy mi lenne ha a saját felfogásom szerinti felsőbb erőhöz, azaz apámhoz intézném a szavaimat. Kicsit megakadt a lemez, mert miután elkezdtem, hogy apu.. nem jutott eszembe a folytatás. De utána ment. Megkönnyebbültem.

Ettől a spirituális élménytől nem azt vártam, hogy egyszerre megoldódjon az életem. Tudom, hogy nekem kell dolgoznom azon, hogy a dolgaim szépen, lassan rendeződjenek. Arra viszont nagyon jó volt, hogy egy picit könnyítsek a lelkemen, hogy kérjem a saját FE-met, nyugtasson meg. Hozzon békét, kedves gondolatokat és az aggódás csillapodjon, tovaszálljon.

Nem lettem vallásos, nem jelent meg isten, vagy szűz Mária a sarokban. Csak egy pici fohász volt magamért és azokért, akik fontosak az életemben.