Egy keddi nap is lehet szép... a fene se gondolta volna. Akik ismernek, tudják, hogy a kedd a hetem legzúzósabb napja. Áru beérkezés, a legtöbb megrendelés, káosz, sok impulzus, kapkodás, sok fizikai munka jellemző rá. Megszoktam már, de azért valahogy a kedd nálam mindig egy álruhás hétfő volt.
Azonban a mai nap más. Vidám, pörgős nap kerekedett belőle, pedig voltak a reggeli bejutásomban döccenők. Egy jó hírrel kezdődött a napom, Zs írt, hogy jobban van, ez megkönnyebbülést hozott a lelkemnek, mert aggódtam miatta. Mondjuk ezt kevésbé mutattam felé, mert ha valaki bajban van, akkor fel kell emelni, mókázni, viccelődni, kedvesen, tréfásan (amolyan Tigris módjára, sicc - szerk :)) Nem kellett megtennem, ez mindig is belülről fakadt. Na jó nem mindig, de alapvetően így vagyok behuzalozva.
Na de, vissza a napomra. Mikor mentem be B-vel beszélgettem egy jót, utána pedig felhívtam a kis padavanomat, mert szakmai élete egyik legnagyobb baklövését készült elkövetni. Akkor nagy kapitális baromságnak tűnt tegnap, mikor írta, hogy félretettem mára. Na mindegy, helyre billentettem, a végén meg is köszönte. Közben sikerült egyszer rossz irányba szállnom a metróra, majd észbe kapva, 4 álomással később :D, jó irányba szállni, de rossz helyen leszállni :D
Bent toális káosz fogadott, a beszállítóink ma voltak utóljára hivatalosan, vannak megrendelések, amik csúsznak, rengeteg bejövővő árut láttam papíron, És ebben a pillanatban valami kedves nyugalom féle szállt meg. Elmentem főztem egy kávét, és rendet vágtam a káoszban. A kis egyetemista segítségem már bent volt, jóeszű gyerek, amit lehetett patent előkészített. Beleálltunk és 7 óra alatt letoltuk az egészet. Kurva sokat röhögtünk, szívtuk egymás vérét, égett a kezünk alatt a munka. Nagyon jóhangulatú nap volt. Sok megrendelés is jött be, brillíroztam salesben, összehoztam még nagyobb, idei megrendeléseket is.
Hazafelé pedig megálltam egy picit megcsodálni az esti Budapest fényeit. Apa járt a fejemben, régi emlékek. Nem voltam szomorú.. lehet kicsit melankólikus, de inkább hálás az életemnek, hogy így alakul. Sok minden van mögöttem, de úgy érzem ma egy szép nap volt. Vannak még dolgaim, amiket rendeznem kell, de.. de ma akkor is átjárt a hála, az életszeretet. Embernek éreztem magam, erősnek, jókedvűnek. Nem érezni akartam, hanem belülről fakadt.
