5 óra... Majd jöttek a langolierek és felzabálták az időt.
A csütörtök délutánt még együtt töltöttük Zs-vel. Átjött, beszélgettünk, sokat nevettünk, néha sírtunk. Egy gyönyörű búcsúlevelet kaptam tőle. Közös emlékek kavalkádját. Megkönnyeztem... a mai napig nem tudom úgy elolvasni, hogy ne szorulna…