Amikor 2 héttel ezelőtt átmentem anyámhoz a haláleset miatt a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:- Jajj szegény (legyen mondjuk Gy) elment apád után- Sajnálom anya-Te hogy vagy kisfiam?- Kurva szarul- Baj van?- Zs-vel szakítottunk és ez megvisel- Szegény Gy úgy le volt fogyva a végén.. -…

nem indult egyszerűen a regionális találkozóra való érkezésünk. Kocsival 1,5 óra volt, ameddig átjutottunk a városon. Hiába na, Békemenet és biciklisverseny nem jó párosítás. Mit van mit tenni, megérkeztünk, rossz emeletre mentünk fel, kóvályogtunk az épületben :D Basszus.. de legalább lepcsizhattam…

Egy hete, hogy Zs elment, akkor beszéltem vele utóljára. Kibaszottul hiányzik a kommunikációnk. Igaz, hogy voltak kisebb, nagyobb szünetek a 3 év alatt, de mindig beszéltünk egy idő után.  Mindennap beszélek barátokkal, társakkal, de az nem ugyanaz. Hiányzik a nevetése, a hmmögése, hogy morogjon ha…

5 óra... Majd jöttek a langolierek és felzabálták az időt. A csütörtök délutánt még együtt töltöttük Zs-vel. Átjött, beszélgettünk, sokat nevettünk, néha sírtunk. Egy gyönyörű búcsúlevelet kaptam tőle. Közös emlékek kavalkádját. Megkönnyeztem... a mai napig nem tudom úgy elolvasni, hogy ne szorulna…