F és a párja elutazott külföldre és megkértek, hogy vigyázzak addig a házra és a kutyára. Ma mentek, vasárnap jönnek is haza.
Szeretek itt lenni, zöldövezet és egy kicsit kiszakadok a mostani helyről. Nem mintha nem szeretnék ott lakni, de itt csendesebb, nyugisabb és a blöki társasága is jót tesz.

Eredetileg úgy terveztem, hogy ezen a héten teljes mértékben szabin leszek és olyan lenne, mintha nyaralnék. Nem így alakult. Sebaj :) 

MIkor megérkeztem, játszottam a kutyussal, aztán kajáltam egyet és öregurasan beszundítottam a kanapén a netflix előtt. Kicsit kábán ébredtem, mint mindig ha délután szundítok, de jól esett. Utána sétáltunk egyet, majd most haza.

Próbálok rápihenni fizikailag is és mentálisan is erre a hétre. Holnap annyi árut kapunk, hogy jelen pillanatban nem tudom elképzelni hova teszem, ameddig csomagolunk. És ezt nem a bennem megbúvó drámakirálynő mondatja, hanem a szakmai tapasztalatom.

Illetve a pihenés azért is jó, mert a szombat esti gyűlésen történtek foglalkoztattak tegnap. Nem szeretnék most erről írni, tegnap is elmentem gyűlésre, hogy majd ott beszélek róla. Rég voltam ennyire negatív hangulatű gyűlésen. Azt hiszem egy darabig skippelem a vasárnapit. Tegnapról csak egy példa.. Voltak frissen, terápiáról kijött társak is, 1 és 2 naposak. Erre az egyik idősebb társ azt mondta, hogy ő bizony nem adja meg senkinek a számát, ha valaki beszélni akar akkor keressen szponzort magának és azt hivogassa.
Hmm.. emlékszem, hogy az első józan hétvégémen mekkora segítség volt az, amikor megosztottam, hogy félek egyedül lenni, mert hétvége van, a gyűlés után odajöttek többen is és megadták a számukat. Szerintem ez segítség. Mondjuk mindig eszembe jut az, amit egyszer egy bevezetőben hallottam, hogy némely idősebb társa jellemző az arrogancia.

Gyűlés után az egyik fiatalabb társam fel is hívott, hogy őt megfeszítette ez az egész. Kérdezte, hogy én hogy örzöm meg a lelki békém ilyenkor, mert ő majdnem kijött gyűlésről.

Mondtam neki, hogy becsukom a szemem és valami nagyon szép emlékre koncentrálok az életemből.

Nekem ez tegnap Zs és a #csokitolvaj pillanat volt. Ültem és felidéztem életem egyik legszebb emékét, nem figyeltem a többiekre, csak én voltam magammal és egy szívetmelengető emlékkel.

Ezt a tanácsot tudtam átadni tegnap a srácnak.

Most megyek, mert a blöki látványosan kezd éhen halni, nagy, kuncsorgó szemekkel ül előttem és nézi, hogy esetleg...talán.. véletlen nem szeretném e megmenteni az éhhaláltól :D

Legyen szép estétek.