A héten megint eljuottam oda, hogy 3 napon keresztül szinte semmit sem csináltam. Többnyire a tv-t bambultam, néha dolgoztam egy kicsit, de semmi extra. Ennek az lett az eredménye, hogy szépen lassan teret engedtem a bennem lévő rossz érzéseknek. Bújkált bennem a feszültség, néha felütötte a fejét az agresszió. Ezek nem léptek át egy határt, de éreztem, hogy meg - megfeszülök. Minden nap megbeszéltem magammal, hogy el kellene gyűlésre mennem, edzenem, mert se mentálisan, se fizikailag nem terhelem le magam. Minden esetben azt válaszoltam magamnak, hogy majd holnap :D Nem zárkóztam be teljesen, tartottam a kapcsolatot a számomra fontos emberekkel, de éreztem, hogy ez egy folyamat kezdete. Változtatnom kell.

Tegnap reggel, amikor felkeltem, akkor magamra szóltam, hogy a lófasznak is van vége, most hagyd abba ezt és elhúztam habtestem egy délelőtti gyűlésre. Láss csodát, kisimúltam :D Fura dolgok vannak...
Egyébként, bár nem akarok nagyon spiri lennei, de a gondviselés vezérelt el a délelőtti gyűlésre. Volt egy 24 órás srác, aki megszólalásig úgy ült ott, mint én az első gyűlésemen. Szét volt esve, a bemutatkozásánál elsírta magát. Mintha magamat láttam volna 1490 nappal ezelőtt. Megosztottam, beszéltem hozzá, elmesélve a saját életutam egy részét. Kedvesen, a szemébe nézve, ahogy hozzám is beszéltek akkor. Nem mondtam világmegváltó bölcseleteket, hiszem, hogy ilyenkor az őszinte szavak, a kedvesség és a törődés segít. Érezze, hogy nincs egyedül és van választási lehetősége. Remélem visszajön.

Amikor kijöttem sokkal szebben sütött a nap, élesebbek voltak a színek és mintha levegőhöz jutott volna a szundikáló lelkem. Hazajöttem és egy pici pihenés után edzettem is egy kicsit. Beneveztem magam egy 28 napos kihívásba, hogy felrázzam az izmaimat. Estére teljesen egyensúlybe kerültem ismét önmagammal. 

Nem kezdek el fogadkozni, hogy innentől a jövőben ;) mindig edzek és megyek gyűlésre. Nekem pont elég az, hogy ma megteszem, remélem holnap is lesz rá lehetőségem.

Meghalt valaki, aki fontos volt számomra. Már, már családtag. 40 éve ismertem.. olyan pótanya, pótnagymama volt egyszerre. Erzsike néni anyuékkal szemben lakott. 

Igaz vidéki pasztasszony volt, szabolcsi, nagyhangú, sokat beszélő. Csupaszív ember, aki gyerekeiként szeretett minekt az öcsémmel. Mindig volt jó szava hozzánk, vagy süti, vagy valami finomság. Amikor F-fel nem volt hova költöznünk egy építkezés miatt, nála laktunk 5 hónapig a kisházban.
Hosszasan betegeskedett a végén, beteg volt a szíve és demens is lett. Megváltás volt neki a halál. 

Amikor anya ma felhívott este, akkor nem jött át ez az egész. Azt hiszem az agyam lezárt, de tudtam, hogy ez a rezignáltság átmeneti. Felhívtam a szponzorom, beszéltem vele, aztán úgy döntöttem, hogy itt is kiadom magamból.

Mert szar. Tudom, hogy abban a korban vagyok, hogy több temetésre fogok menni, mint esküvőre, de más tudni és más megélni, benne lenni valamiben.

szomorú vagyok,

legyen neki könnyű a föld

ma tartottam meg a honi csoportomban a 4. szülinapomat. Hogy mennyire volt jó a rögtönzött beszédem, döntse el ki - ki maga. Én egy kicsit kuszának éreztem, de őszintének. Próbáltam rá készülni, de maradtam annál, ami eddig mindig működött: improvizáltam és a pillanatnyi érzéseimről beszéltem, azzal kiegészítve, hogy a megoldásra és a fejlődésre tettem a hangsúlyt.

Pedig ma megint olyan meh hangulatom volt.. az utóbbi időben ez a jellemző a hétvégéimre. Bárhogyan is boncolgatom, elemezgetem, mindig oda jukadok ki, hogy ennek 2 oka van.

az első, hogy a magánéletem nem igazán boldog. Randizgatok valakivel, aki nem független. Ezzel alapvetően nem lenne gondom, van benne rutinom :D Azzal viszont igen, hogy néha napokig nincs kommunikáció és ennek nem értem az okát. Nem is akarom nagyon ezt itt fejtegetni, viszont azt tudom, hogy a saját boldogságom, lelki jólétem nem függhet mástól. Magammal, magamtól szeretném jól érezni magam. Halmozott szóismétlés.. :D csak a fontosság végett.. ;-)

a másik az, hogy jó a munkám és szeretem az egészet. Ez viszont szokatlan. Szokatlan, hogy hagynak alkotni, hogy kapok pozitív visszajelzéseket, hogy nem feszülök be rajta. Igen, ez legyen a legnagyobb problémám, gondolhatnám. Tudom, de az elmúlt évekre, munkahelyekre visszanézva nem ez volt a jellemző. Persze majd szépen megszokom, hogy elfogadják az ötleteimet, hogy haladunk és végre alkothatok. Ráadásul egy olyan (kipárnázott) pályán, ahol rengeteg tapasztalattal rendelkezem. 

Viszont elfáraszt.. napi 8 órában kreatívnak lenni nem egyszerű, de a heti 2 HO segít rajta. Ilyenkor kicsit lazábban, de a napi dolgaimat elvégezve vagyok itthon. Nagyon jó érzés volt most pénteken is, hogy alig vártam, hogy a reggelim után nekiálljak dolgozni. 3 óra megfeszített munka után lazítottam, majd megint meló.

Szóval alapvetően jó vagyok, ha meg nem akkor vannak barátok, társak, szponzor, akikkel lehet beszélgetni, vagy ne adj isten gyűlésre is mehetek :)

Viktor vagyok, alkoholista. Bár jobban szeretem a felépülő kifejezést használni magamra. Többet ad, jobban kifejezi az utam.

Kereken 4 évvel, azaz 1461 nappal (igen, volt egy szökőév is benne :D) léptem erre az útra. Köszönöm, köszönöm nektek, akik hittetek bennem, támogattatok, határokat húztatok és szerettetek. Tanulom az életet, a normális emberi életet. Hol jobban, hol kevésbé jól, de kezdek én, én lenni, a helyemre kerülni. SZeretni magam, elfogadni a hibáimat, felnőni, emberként élni.

Nem akarom hosszan ragozni, hogy hálás vagyok. Pedig kibaszottul annak érzem magam, hogy a mélypontom után kaptam egy második esélyt a gondviseléstől. Nem volt mindig könnyű, de megtanultam nem a hiányosságokra figyelni, inkább értékelni amim, akim van.

És végezetül. Apa.. a világ legcsodásabb embere voltál, köszönöm! Ahogy írtad, bennem élsz tovább, a tanításaid, a gondolataid, minden, amit átadtál nekem a neveléseddel, önmagaddal.
Hiányzol, de velem vagy. Szeretlek.

Hosszú idő óta ez volt az első hetem munkanélküliként, és még 1 hét pihenés vár rám. Tegnap megállapodtam azzal a sráccal, akit mentorálok és előrébb hoztuk a közös munkánkat, 23-án hadrendbe állok. Így megszünik ugyan a mentor, mentorált viszony, illetve átalakul. Ugyanis napi 8 órában fogom segíteni a munkáját. Nagyon korrekt bértárgyalás volt, szóval sínen van minden.

Intézem közben a munkaügyi hivatalt, onnan is legyen bevételem erre a hónapra. Illetve gyűlésekre jártam szinte minden nap. Kihasználtam a lehetőséget és eljutottam olyan helyekre, ahova eddig még nem. Szinte mindenhol megosztok, beszélgetek, új embereket ismerek meg. Sosem éreztem magam nagyobb biztonságban, mint most. Az AA közösség mint egy mentális védőháló van körülöttem, aminek én is a része vagyok, mert igyekszem visszaadni mindazt a tapasztalatot, segítséget, tudást, amit az elmúlt években kaptam.

A szponzorommal szinte mindennap beszélek, találkoztunk is személyesen és közel 2 órát dumáltunk. Megfogalmaztam neki, hogy jó egy picit lecsillapodni a rohanásból, hátrébb lépni az életemből. Elcsendesednek a dolgok és jobban tudok magamra és a terveimre fókuszálni.

Persze vannak pici feszültségek bennem, de minél többet dolgozom magamon, annál jobban érzem magam és ezek a rossz érzések csak átfutnak rajtam.

a tegnapi nap elég durván alakult. Felmondták a projektet, amibe belekezdtünk. A megrendelő 5 hét után közölte, hogy az eredetileg tervezett 5 hónap legyen 3. Csak így.. 

Most persze kurvaanyázhatnék, meg rágódhatnék azon, hogy mi a fasz lesz, mit fogok csináni. Nem teszem. 

miért?

Mert az elmúlt több mint 3 év és 11 hónap alatt eljutottam odáig a program, a szponzorom a szeretteim, a barátaim segítségével, hogy elfogadom, amin nem tudok változtatni. Nem azt keresem, hol basztam / basztuk el (sehol) hanem azt, hogyan oldjam meg. Márpedig van B terv, mindig is volt a munkában. 

Kedden elhúzom magam a munkaügyi központba, onnan is lesz egy kis zseton, mellette előrébb hozom a mentoráltammal közös projektet júliusra. Van némi megtakarításom, a mostani 4 nap után is jár pénz, a régi cégemnél pedig nagyon korrektül, elszámoltunk. Pluszba még a neten eladható dolgok és F-nél is akad munka folyamatosan.

Szóval anyagilag megleszek 2-3 hónapig. Persze figyelnem kell a kiadásaimra. Mentálisan pedig nem viselt meg. Nem fogok hazudni, nem erre számítottam, de ez van. Teljesen felesleges azon rágódnom, hogy mi lett volna ha. Pont ennyire felesleges attól félnem mit hoz a jövő. Eddig is megoldottam, most is megfogom. 

"senki nem pánikol, ha minden terv szerint megy" mondta Joker, Kétarcak. Igaza volt. Mert legyen bármilyen is az életem, mindig van kiút, választási lehetőség. Én pedig nem merülök el az önsajnálat mocsarában, megyek előre, keresem a lehetőségeket. Megkockáztatom ha úgy alakul, visszamegyek a kereskedelembe. Meglátjuk :)

Persze felhívtam a szponzorom, beszéltem Zs-vel, F-fel és B-vel is ma. Jól esett megosztani azokkal az emberekkel ezt a helyzetet, akiknek fontos vagyok. Elmentem ma gyűlésre is, hogy a 3 napot úgy kezdjem, ezt kiadom magamból. 

Tegnap is, ma is nyugodt voltam és vagyok, jól is aludtam, bár a bioritmusom azzal szórakoztatott, hogy hajnalban felébredtem, ahogy mostanában keltem :D De legalább kitakartottam a lakást és pihentem is, sokat. Holnap gyűlések, utána meg pihenés.

Hát igen, vannak ilyen helyzetek. És, hogy egy másik klasszikust idézzek:

"az ember nem arra született, hogy legyőzzék"

Apám sem adta fel, miután amputálták a 2 lábát térd alatt, küzdelemből is példát mutatott. 

Délelőtt az új helyen voltam, majd 13 órára bementem a céghez, hogy letudjam az utolsó napomat. El akartam köszönni azoktól, akikkel együtt dolgoztam, a kis segítségemtől, a lányoktól. Mivel a főnököm szabin van, ezért az elszámolás marad a jövő hétre. Bolond egy nap volt, minden hülyét befújt a szél az ajtón :D Persze tettem a dolgom, becsülettel kiszolgáltam, vagy segítettem mindenkinek, aki megkeresett minket.

Felhívtam a legnagyobb beszállítónk tulajdonosát, akivel jó a kapcsolatom, régivágású, dörzsölt öregúr, de kölcsönösen becsültük és tiszteltük egymást. Beszélgettünk, mondta mennyire sajnálja, hogy így alakult és jelezte, hogy mentsem el a számát, ki tudja mit hoz az élet, jó emberekre mindig szükség van :) Nem az egómnak, hanem mint szakembernek és embernek.

A másik vicces dolog, hogy 2 embert fognak felvenni a helyemre.. Ha belegondolok, hogy az, hogy részben azért jövök el, mert nem fizettek meg... és most többet fognak 2 embernek fizetni, elég vicces :D Basszus :D Mindegy, egyébként se maradtam volna, ha magasabb összeget ajánlanak.

És a végére... a GLS-es sráccal is jóban voltam, ma elbúcsúzott, megköszönte, hogy kedvesen, rugalmasan álltam mindig hozzájuk, segítettem pakolni és kaptam tőle egy üveg bort :D Ok, nem tudja, hogy felépülő vagyok. Elfogadtam, mert tudom, hogy szívből adta, de el is ajándékoztam, alkoholt nem tartok a lakásban. Dísznek meg minek :) 

Szóval... vegyes érzés volt kilépni 6 után a cég ajtaján. majdnem 3 évig voltam ott. Nem bántam meg a döntésem, szeretem az új helyem, jól dolgozom, sikerélményem is van, meg is becsülnek. Ha pedig ennek vége, akkor tárt karokkal vár a mentoráltam, hogy neki dolgozzam. 

Szóval ez a része lassan, de alakul az életemnek. Ezért nagyon is hálás vagyok.

Egyszer majd a magánéletem is olyan lesz, mint amiben volt már részem, de nem most. Semmi baj, türelmesen várok, teszem a dolgom és élvezem azt, hogy szépen lassan jobb irányt vesz az életem. Ez csak megrerősít abban, hogy jó helyen vagyok.

Holnap pihenő nap és hétvégén is. Rám fér, megérdemlem ki is fogom használni.

De most csak átadom magam annak, hogy normálisan intéztem az elmúlt 2 hetet és vár valami új és jobb.

hazafelé pedig egyenesen vigyorgok.

Hát igen, ilyen amikor az ember a helyén van. Sose gondoltam volna, hogy egy tetőtér szigetelése ekkora boldogságot tud okozni. Égett a kezünk alatt a munka és a 3/4-ét ma meg is csináltuk, Nagyon jó érzés volt építeni, látni, ahogy haladunk feltöltött.

Rám is fért, mert ez a hét nem volt bent a cégnél zökkenőmentes. 

Hétfőn úgy mentem be mint a mosott szar. Ezen nincs mit szépíteni, egyszerűen maga a tudat, hogy nekem ott kell még lennem, nyugtalanná tett és nagyon rosszul aludtam. Ez megismétlődött keddre virradólag is. Ezért amikor bementem, jeleztem a főnökömnek, hogy beszélni szeretnék vele. Teljesen őszintén emondtam, hogy nem fogom kitölteni a felmondási dőm, mert ez a helyzet megvisel és szeretném ezt rövidre zárni. Persze jött a kavarás, hogy eddig meg addig legyek, legalább a jövő hetet csináljam végig. MOntam, hogy alszom rá egyet, olyan szinten fáradt voltam, hogy zúgott az agyam, nem akartam semmit se elkapkodni. 
Hogy rövidre zárjam, kitaláltam egy olyan megoldást, amiben a cégnél a nehéz napokat bevállalom, de közben tudok pihenni is és az új helyen is dolgozni. Persze nem ment át egyből, mára pl. be akart rángatni a céghez egy kurva óra miatt, hogy 13-14ig legyünk még nyitva. Kedvesen, de kurva határozottan beleálltam a dolognak, mert a lófasznak is van vége. Szóval maradt az amit kitaláltam. Persze értem én, hogy ő a főnök és majd ő megmondja mi lesz.. Mondjuk nincs továbbra sem írásos munkaszerződésem. Próbáltam normális megoldást találni, ami összeegyeztethető a mentális egészségemmel.

Mindegy, most kiírtam magamból, jövő héten még pár napot elkaristolok bent, aztán végre vége.

Ami fontos. a barátaim, a szeretteim a szponzorom, a héten is ott voltak, ha beszélgetni akartam, ha feszült voltam, segítettek meghallgattak. Köszönöm nekik (szívecske) majdnem zászló, zászló szív lett :D Ja az más.. ;-)

Na szóval jó érzés, hogy ennyi idősen ezt tudom kezelni, vagy legaább is jobban tudom kezelni, mint régebben.

Most hétvége, ahogy elnézem ezt a szép novemberi időt, marad a kuckózs, a pihenés, a streaming. Tökéletes lesz :)

Ma végre túlestem a felmondásomon. Egész héten nyomasztott, de tartottam magam ahhoz a tervhez, amit alaposan átgondoltam. Ugyanis az előző hónap után rekord összegű jutalékom volt bent a cégnél. Mindig mosolyogtam azon, hogy "a csúcson kell abbahagyni". Most megtettem. Ötszörös jutalák, a 2022es árprilis forgalmának a duplája, minden idők legmagasabb forgalmi száma.. sorolhatnám még. Régebben elkapott volna a gépszíj, vitt volna a salses énem, hogy még tovább, magasabbra, többet. Hát igen, nem volt limit, nem voltak korlátok. Mint Ikarus, aztán ugyanaz lett a vége. Régi mondás a szakmában, minél magasabban vagy, annál nagyobbat lehet esni.

Most kiszálltam, azt hiszem a legjobbkor. A tegnapi nap is őskáosz volt. Ahogy egyszer egy Zs által szervezett szemináriumon hallottam: "ennek a cégnek hagyományai vannak, nem folyamatai". Zseniális meglátás és minden tekintetben illik ránk. Tettem, sokszor tettem, javaslatokat, hogyan rendezzük a céges dolgainkat, dolgozzunk szabályok és feladatkörök mentén, de nem történt semmi sem. Nem baj :)

2 év és 8 hónap volt itt. Szerettem, a magam módján leraktam azokat a céges alapokat, amivel fejlődni lehet vagy lehett volna. Azt csináltam amit szeretek. Illetve szerettem. Itt az idő, hogy tovább lépjek.

Bevallom megkönnyebbültem. Simán ment a dolog, kedvesen, de határozottan tértem ki az elől, hogy miért is megyek el. Elmondtam, hogy az elmúlt 5 hónapban többször is jeleztem, hogy ez lesz a vége. Nem személyeskedtem, nem kritizáltam, félretettem az egóm. Normálisan, felnőtt módjára megtettem azt a lépést, ami egy számomra nyugodtabb élet felé vezethet. 

Várom a jövőt, optimista vagyok és nyugodt, legördült rólam egy teher. 
Lassan sietve haladok a józanodásom útján.

Köszönöm nektek, hogy gondoltatok rám, bíztattatok, támogattatok és örültetek a hírnek.

A hétvégén összefutottam pár régi ismerőssel, akikkel nem találkoztam az elmúlt hónapokban. Mindenkitől meghallgattam, hogy mennyire jól nézek ki, árad belőlem a nyugalom, mintha kicseréltek volna :) Bevallom jól esett. Hisz mint tudjuk az Ördög Ügyvédje óta, az ördög kedvenc bűne a hiúság :D 

Na a filmes tudásom csillogtatását félretéve ;-) igen, jól érzem magam a bőrömben. Amióta eldöntöttem, hogy felmondok és túltettem magam a kételyeken, azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Tudom, hogy nem lesz kolbászból a kerítés, de várom. Lassan 2 éve és 8 hónapja vagyok a mostani cégnél, szerettem, de már nem élvezem. Szerettem benne, hogy jó volt bemenni dolgozni, hogy vártam az újabb és újabb munkanapokat, a kihívásokat. Azonban elfogadom, hogy ez végetér és lezárul egy korszak. A héten beadom a felmondásom. Előtte megvárom, hogy kifizessenek, de utána lépek.

Sok minden nem történt a héten, leszámítva, hogy a főbérlőm telefonszámot változtatott, amiről elfelejtett értesíteni :D Én meg próbáltam útolérni az elszámolás miatt (nem, nem vagyok hajlandó leírni, hogy végett ;-)) 
Majd nyomozásba kezdtem, mert alapvetően nem tudok róla semmit, csak egy telefonszám volt hozzá. Végül sikerült kiderítenem, felhívnom és nagyot nevetve megbeszélnem vele a helyzetet. 

Most olyan jó minden, a hétvége is szuperül telt, volt benne pihenés, magánélet, gyűlések, főzés, rendrakás, minden ami kikapcsol és feltölt. Kaptam egy felkérést is, hogy vállalok e szponzorálást, de kedvesen tovább irányítottam a fiatalembert. Még nem tartok ott, de jól esett. Megszerettem a közösséget is, tudom, hogy a józanságom miatt megyek gyűlésekre, de értékes embereket ismertem meg. Bár összeköt minket a betegségünk, de mégis inspirálni tudjuk egymást, képesek vagyunk nagyokat nevetni vagy csak meghallgatni a másikat. Van egy remek szponzorom, bár néha úgy érzem ez egy oda vissza szponzorálás, de így van jól. 

Kevesebb mint 2 hónap és megvan a 4 év.. micsoda út :) jöhet az újabb tetoválás ;)