Nagyjából 3 órát alhattam az éjjel.. nem értem miért, fizikailag és szellemileg is elfáradtam tegnap, sőt boldog voltam. Kezd tarthatatlan lenni ez az állapot. Ha minden jól megy, akkor szombat délután az AA gyűlés után elmegyek egy irányított relaxációs meditációra.
Ma visszamentem az új helyre dolgozni, nagyon, nagyon élvezem, szinte hihetetlen, hogy ilyen kevés alvással délutánig bírtam a munkát. Jól haladtunk a felmerülő problémák ellenére. Igaz a hőség kivette az energiámat délutánra, amikor hazaértem semmi más vágyam nem volt csak az, hogy beálljak a tus alá. Ennek következtében, erősen kellett koncentrálnom, hogy el ne aludjak abban a fél órában, ameddig nem indulok el a gyűlésre.
Gyűlés.. nos ez ma kemény volt. Életem első olyan gyűlése volt, ahol egy részeg társunk is jelen volt. Megfeszültem. Tudom, hogy szeretet, meg elfogadás és én is voltam első napos, de nem részegen estem be. Ráadásul ő azért jött, mert 6 hónapos terápiára megy és kötelezték rá. Minden tiszteletem a gyűlésvezetőé, mert nagyon határozottan és kedvesen, de medeben tartotta a dolgokat. Nekem nem ment volna. Van még hova fejlődnöm a türelemben. Becsültem azokat a társaimat, akik a megosztásaikkal segítettek. Én is megszólaltam, nem egészen azt amit terveztem. Kiszakadt belőlem, a mélypontom megélése. A végén elbicsaklott a hangom. Erről csak Zs-vel beszéltem és ha valaki olvasta a blogom korábbi bejegyzéseit, akkor tudja mire gondolok. De most a társaim előtt, közel 20 ember előtt mondtam el, hogy akartam gyógyszerrel kiszakadni a saját elmémből, hogy az öngyilkosság gondolata is felmerült bennem. Tudom, hogy a lelki békém egészéhez, hozzá tartozik az is, hogy ezeket feldolgozzam, de nem könnyű. Feszülten jöttem el. Persze a régi beidegződés működött bennem, hogy mosolyogva cigizgettünk a gyűlés után a társaimmal, de a lelkem mélyén már gyökeret eresztett a feszültség. Nem foglalkoztam vele érdemben. Sajnos..
Elmentem vásárolni, készülök a péntek esti randinkra. Pont egy olyan kasszát fogtam ki, ahol előttem egy 50-60 körüli házaspár vásárolt és kurva sok piát meg snacket.. Buli lesz gondoltam magamban. Azonban volt egy pillanat amikor a papír dobozban lévő piákat a kasszás egyesével kezdte leolvasni.. Ekkor az üvegek csilingelésbe kezdtek.. Mint a vészharangok.. Faszom.. alig vártam, hogy mind a nyolcat leszámolja, meg a két vodkát és a három pezsgőt.. Megfeszültem. Nem, nem ivás vágyam volt, hanem abban a pillanatban csúcsosodott ki az elmúlt napok kialvatlansága, a részeg társunk a gyűlésről, a kurva meleg napok.. Gyorsan fizettem és kimentem.
Itthon az első dolgom volt Zs-nek írni. Kiírtam tőmondatokban magamból, hogy zaklatott vagyok. Tudtam mit fog válaszolni, még is annyira megdobbant a szívem amikor olvastam. Jó őszintének lenni. Szeretem, hogy nyíltan beszélek a magánletemben. Megnyugodtam, majd egy tusolással le is mostam magamról az egészet. helyre állt a világ rendje.
Miért írtam ezt le? Mert ennyire alattomos az alkohol. Ennyire meg tudná borítani a napom, az egyensúlyom. Ezek a pillanatok emlékeztetnek arra, hogy sose bízzam el magam. Igen alkoholista vagyok. Dolgoznom kell folyamatosan magamon, magamért. Ezért járok gyűlésekre, írok blogot, vész esetén felhívom az AA barátaim. Az alkohol az elmúlt időszak lelki békéjét 2 mp alatt képes megtámadni. De ma nem ittam... és nem is kívántam meg. 24 tiszta nap.. Nem fogok ezen kattogni, mert tudom ez is a betegségem része. Elfogadom, csak abban a pillanatban szar volt megélni. De máshogy szar mint régebben. Tudtam, hogy kezelni tudom a feszűltséget. Vannak lépések, emberek, akik segítenek és szeretnek.
