jelen pillanatban rohadtul utálom a betegségemet.. Nem tudom elterelni a figyelmemet arról, hogy egyik pillanatra, hogyan omlott össze a mai jókedvem és lett belőle ez a szar. Box nem segített, csak a kezem fáj. Tusolás nem enyhítette. Édesség elfogyott :D jó legalább nem hízom. Csak ülök a kanapén és bambulok. Ha nem múlik felhívok valakit az AA-ból. Aludni szeretnék, nem a saját kis poklomban vergődni.. csak egy rohadt alvásra vágyom, hogy holnap kipihenten ünnepelhessük meg az első hónapomat.

Jó lenne Zs-t felhívni, de olyan az életünk, hogy csak reggel tudok vele beszélni. Tudom, hogy aggódik. Alapvetően nincs miért. De jó lenne hallani a hangját most, hátha segítene.

30 perccel vagyok az előző gondolatok után. Felhívtam egy AA barátomat.. rengeteg hülye gondolat kavarog a fejemben de ez most egy kicsit segített. Nagyon nehéz és sok energiát kivesz az emberből, hogy folyton figyelni kell, mit és hogyan reagálok, kommunikálok. Ez a folyamatos felügyelet gáz. Mondjuk senki sem mondta, hogy a józanodás felé vezető út szép és kellemes séta. Rögös és nehéz ez az út. Számomra nem az ivás vagy nem ivás a legrosszabb a poklomban. Nem, a gondolatok. A hülye érzések. Persze mindig egyszerűbb lenne a dolgok könnyebbik részét megfogni. Hát csak azért sem.. Isten áldja anyám és apám makacs jellemét, ebbe most beleállok és a nehezebb utat választom. Magam miatt. Mert csak én számítok. Ha én rendben vagyok akkor a környezetem is rendben lesz. Remélem, szívből remélem.. 

Lassan itt lenne az ideje, hogy ténylegesen megbocsássak magamnak, hogy elfogadjam azt ami történt. Akkor talán nem tett volna feszülté a ma esti beszélgetés. De hát mi a faszt siettetem 1 hónap után a dolgokat.. Jah az egóm.. majd én gyorsan megoldok mindent. Nem.. itt türelmesnek kell lennem és kitartónak. Ha nem fog menni kérek segítséget, szerzek szponzort, bármit, hogy maradjak ezen az úton. 

Mondjuk az írás segít, de nem eléggé, nem tudom mi lenne a legjobb megoldás, az biztos és ez ebben az estében az egyetlen biztos érzésem, nem az alkohol. Az lenne a legkönnyebb... Inni, nem törődni semmivel és másnaposan szarni az egészre. Vonogatni a vállam, hogy alkoholista vagyok, mit várt a világ tőlem. Igazából magamban lennék csalódott. Na de ezen kár filózni, mert nem ittam ma és remélem holnap sem fogok.

 Vár az a szép 1 hónapos érme.