Tegnap reggel nyűgösen ébredtem, nagyon nyűgösen. Alapvetően nem tudtam magammal mit kezdeni. Fetrengetm, próbáltam tusolni, kávézni, visszalaudni, cigizni, majd fordított sorrendben, aztán összevissza.. Semmi nem volt jó. Egészen délután egyig nem ettem semmit, pedig éhes voltam, Így visszanézve olyan voltam, mint egy durcás hisztis kisgyerek. Nem akartam gyűlésre se menni. Egyáltalán kimozdulni. De ilyenkor kell mindenképpen gyűlésre menni.

És tádám, amint megérkeztem és elkezdtem beszélgetni a társaimmal, enyhült a feszültség. Majd következett egy megosztás.. Istenem (ok ateista vagyok, de hát na, szeretem ezt a szófordulatot) annyira mélyen belémvágott, amit hallottam. És egy olyan embertől, akinek először csak a hangját hallottam és meg is jegyeztem magamban, ki ez az állat? Jah a sztereotípiák.. pedig az egyik legemberibb társunk és teljesen őszinte és hiteles. Na de ez a megosztás... Hogy a dolgokat nem csak mondani kell hanem csinálni. Hogy a felesége nem azért hagyta el, mert alkoholista, vagy hogy ne mondta volna neki, hogy szereti. Mondta csak nem mutatta ki és nem csinált semmit. Ergó a szavak nem teltek meg élettel, tartalommal.

És a gyűlés után belém hasított, hogy beszélhetek én Zs-nek arról mennyire szeretem, ha folyton hisztizek. Hogy bazd meg Viktor tényleg tenned kell ezért is. meg az üzleti dolgaid miatt is, meg kellene lassan egy normális állás is. Hogy a faszomért csak pofázok magamnak erről. Nem azt mondom, hogy nem tettem semmit eddig. Tettem, de rádöbbentem, hogy a komfortzónámat nem léptem át, csak belüről tapogattam és közben bólogattam, hogy mennyire fasza gyerek vagy. 

Az estém és a napom így nagyon kerek lett magammal. Magam miatt. Úgy éreztem, hogy valami fejlődés történt, hogy hiszek magamban és legyőztem magam. Apró csata volt de lényegi, főleg ha a mai napomat, napunkat nézem.

És a legfontosabb, senkit nem használtam szerként, nem öntöttem rá Zs-re, nem hívogattam AA társakat. Nem. Szépen megoldottam egyedül. Mennyire jó érzés volt.

És mennyire jó, hogy ma ezt alkalmazni tudtam. Reggel randiztunk Zs-vel, 1 hete nem láttuk egymást. Kicsit beszélgettünk a kocsiban, ameddig elvittem dolgozni. Láttam, hogy fáradt és nyűgös, ok szabi után volt. Nem volt ezzel semmi gond, de amikor írásban a délelőtt kommunikáltunk, távolinak és dekoncentrálnak tűnt.

Mit csinál erre Viktor agya? Jah ha nem küldött csók emojikat, akkor már biztos nem is szeret, és mást választott, és.. Jó kedves hisztis énem menj a faszomba, lefeküdtem, aludtam egyet és elmentem Zs-ért. Majd egy pici várakozás után elmondtam neki, hogy ez rosszul esett és lécci figyeljen erre. Olyan cuki volt. Nézett rám a nagy zöld szemeivel és láttam, hogy átment neki. Hogy rendben van a mondanivalóm, hogy jó ha ÍGY adom elő. Sokat segített a tegnapi nap és sokat segít ő is azzal, hogy őszintén megbeszéljük a dolgainkat. 

Persze, hogy mind a kettőnknek megvannak a maga félelmei. Ki meddig bírja azt az életformát, amit élünk. Én azt tudom, hogy ma is gyönyörűnek láttam, hogy tettem a kapcsolatunkért, hogy szeretem és hogy annyira szép volt ahogy gesztikulálva magyarázott nekem valamit. Ha megfeszítenek se tudom mit, a szemei mint két zöld csillag ragyogtak a napbarnította arcában és csak néztem.. néztem.. és hagytam hogy a szerelmes lelkem ringatózzon a hangján.

Köszönöm az életnek, hogy az életem része. Az a fajta jellemfejlődés nem menne bennem így végbe, ha nem segítene benne.

És még számtalan jó dolog történt ma valam, lehet lesz egy jó állásom bár este nem hívtak de ismerős, szóval majd holnap.

Úgy tűnik lesz szponzorom, olyan ember személyében, akit hitelesnek tartok és becsülök.

Szerdán még is együtt leszünk és csütörtök randi nap.

Persz ez a mai nap. nem tudom mit hoz a jövő de nem is érdekel annyira, hogy feleslegesen aggódjak.