ez ma egy nagyon rövid bejegyzés lesz.

Le kell nyugodnom, hagynom kell leülepedni a dolgokat.
Ma nem akarom megoldani, nem akarok foglalkozni semmivel.

Anyámat egyszerre utálom és szeretem. Úgy érzem MOST, hogy ezzel elég sok kárt okozott bennem, Zs-nek elsírtam magam telefonban, amikor erről beszéltem. Feltört a tegnap esti szégyenérzet, hogy semmit se tudok jól csinálni anyám felé.

Tudom, hogy anyám jót akar, de ezzel most ártott. Jegelem a témát.

Zs-t nagyon szeretném most megölelni, biztonságban érezni magam vele, de ez sem megoldás. Így nem tudom a komfortzónámat kitolni, pedig kellene. 

Ezért kértem tőle pár nap szünetet.Nyaraljon, én meg dolgozom magamon. Szeretném ha tudná, hogy ezt bár magamért teszem de érte is. Nem használhatom szerként a szerelmünket, hogy megnyugodjak. És nem baszhatom el a nyaralását azzal, hogy aggódik értem.

Ha nagyon úgy érzem fasz döntést hoztam úgy is ráírok valami kedveset. Mert szeretem.

Most viszont kikapcsolom az agyam alkohol és szer mentesen, kikapcsolom a telefont, akinek fontos vagyok írtam neki/k AA társak, hogy baj esetén jelentkezem. Aggódtak, nagyon. Én is ezt tettem volna, de most már nyugodtabb vagyok.

Jó lesz egy több órás testmozgás, séta vagy futás, vagy bármi amivel kiadom a feszültségem maradékát.

Egy biztos volt ebben a mai napban, hogy a 48-at nem dobom el. Mert azok akik még hisznek bennem és támogatnak fontosak a számomra. Nagyon. De nem miattuk nem teszem. Magam miatt.