Ma volt az első hivatalos találkozóm a szponzorommal. Másfél órát beszélgettünk. Hihetetlen jó volt és feltöltődve jöttem el.

Mielőtt felkértem volna, tanácsot kértem olyan társaimtól, akik látom, hogy keményen dolgoznak magukon és a programon. Ezeket az alapvető elveket mondták:

- csinálja a lépéseket, lehetőleg legyen meg neki mind a 12 lépés
- legyen férfi, mármint az én esetemben
- olyan megosztásai legyenek, amikore felfigyeltem eddig is
- hiteles személy legyen a szememben
- legalább 1 éve józanodjon
- legyen meg a kökcsönös bizalom

Azt hiszem nagyon jó emberrel hozott össze a sors. Nem csak jót beszélgettünk, hanem úgy éreztem megvan a bizalom és elmondhatok neki mindent, őszintén. Az szolgálja a felépülésemet, ha teljesen nyíltan tudok vele beszélni és biztonságban érzem magam. Továbbá számomra nem elhanyagolható dolog, hogy hajtani fog, normál kereteken belül. Ez nekem azért is jó, mert hajlamos voltam aktív időszakomban olyan patópálurasan intézni a dolgaim. Kifogásokat keresve, kidumálva magam. Itt is lehetne, csak nincs értelme. Ő az idejét és a figyelmét teszi bele, ha nem csinálom, akkor nem tisztelem meg. 

Ez egy olyan program, amit csinálni kell. Ha csak gyűlésre járok az nekem kurvára nem elég. Most, hogy aktívabban foglalkozom magammal érzem stabilabb vagyok. Úgy tudok meghúzni határvonalakat, hogy nem bántok meg másokat, csak elmondom eddig és ne tovább, mert innentől kezdve nekem nem jó. És működik, ezt ma tovább is tudtam adni egy társamnak és jól esett, hogy figyel és hazaviszi magával, amit mondok.

Azt hiszem mára enny, ma egy percig sem unatkoztam, de bevallom annyira jó volt.

Persze írhatnék arról, hogy 8 héttel ezelőtt a mélypontom, de nem akarok. Az már a múlt. Nekem ma sokkal fontosabb dolgaim voltak. Úgy éltem a mai napom, hogy holnap csodás napunk legyen Zs-vel. Nem miatta örülök ennek, magam miatt. Mert béke van bennem. Izgatottság de nem vagyok se feszült, se haragos, se magányos. 8 hét, 8 teljes hét <3 jó érzés, igen, kibaszott jó érzés