ez egy picit hosszabb blogbejegyzés lesz. Bevallom tegnap nem volt kedvem írni. Illetve nem csak kedvem nem volt, hanem történt velem valami, amit elöszőr Zs-vel akartam megbeszélni, a szemébe nézve, megnyugtatva, hogy nem lett baj. 

Na de ne fussunk a történések elé, haladjunk szépen sorban. Tegnap reggel, egy régi barátommal találkoztam, 10 éve dolgozunk együtt. Munkát ajánlott. Hozzá teszem, hogy tartozom neki pénzzel. Mindig kölcsönsen becsültük egymást gondoltam megbeszéljük, hogyan tudom kiegyenlíteni felé a számlát. Azonban azzal nem számoltam, hogy vannak emberek, akik annak ellenére szeretnek és esélyt adnak nekem, hogy finoman fogalmazva is nem voltam velük egyenes. Tegnap azzal a csodával indult a napom, hogy kaptam egy nagyon korrekt állás ajánlatot, megértést és szeretetet. Hagynak dolgozni, rugalmas a beosztásom, értékelik a szakmai tudásom és tudom törleszteni az adósságom. És adósság alatt nem csak a pénzt értem, hanem az emberit is. Olyan jó hangulatban jöttem el. 

Ráadásul magamban már ott jártam, hogy Zs-vel randi napunk lesz, hazamegyek, összedobom a szendvicseket, megyünk egy parkba és süt a nap, nem zavar senki, csak mi leszünk és az égen úszó rózsaszín felhők égisze alatt, a háttérben unikornisok ugrándozása közepette szerelmesen nézünk egymás szemébe. Hmm.. na ezt úgy hívják az alkoholisták, hogy mozizás. Nagyon szépen, az egómtól vezérelve felépítettem valamit. Csak az a baj, hogy bármennyire is szeretjük egymást Zs-vel, az élet néha beletrollkodik. Kb. gyorsvonatként száguldott át a szerelmes ábrándozásomon az, hogy Zs-nek rengeteg munkája volt és a randi alatt is dolgoznia kellett. Kicsit össze is kaptunk egy apróságon, ő nem figyelt én meg ezen berágtam. Lehet arról vitatkozni, hogy ez jogos volt e vagy sem, a lényeg, hogy elvitte az egóm, hagytam, hogy egy mozi magával ragadjon és beszippantson.

Ennek így elsőre nincs is nagy jelentősége, csak hogy alkoholista vagyok. Az hogy egymásnak feszültünk Zs-vel, mint utólag kiderült mind a ketten magunkban küzdve a régi rossz reakcióinkkal, az számomra olyan helyzetet teremtett, amit nem gondoltam volna.

Konkrétan miután elváltunk fizikai rosszullét tört rám. Remegés, szédülés, magas pulzus és vérnyomás. Félre kellett álnom és kiszálni a kocsiból. És rám tört, hogy bazd meg én most úgy meginnék valamit, jó nem bármit, azt hiszem whiskey járt a fejemben, de semmi buzis koktél, valami erőset. Visszaültem a kocsiba és hívtam egy társamat, mondta 5 perc és visszahív. 5 perc alatt azt mantráztam magamban, nem megyek vissza nem megyek vissza.. Majd beszéltünk, irány a gyűlés. Basszus nem emlékszem, hogy 1 percenként néztem volna valaha az órát, mikor érek oda. Kiszáltam a kocsiból, mint akit kihipóztak. Állítólag falfehér voltam a lábaimban meg annyi erő csak, hogy járni tudjak. Egyik cigit szívtam a másik után.

Közben magamban örlődtem, írjak neki vagy ne? Mit csináljak. Akikkel jóban vagyok azt tanácsolták, hogy a rosszullétemet és az ivásvágyat ne így írásban közöljem Zs-vel. Minimum telefonon, de inkább személyesen. Jó de akkor mi a faszt írjak? És erre megérkezett a pótanyám, és a maga visszafogott és szofisztikált stílusában megkérdezte, hogy nem lehet, hogy te vagy túlérzékeny bazd meg? Imádom <3
Jó de akkor mit csináljak? kérdeztem. Hát talán írd meg neki, hogy lehet, hogy te reagáltad túl. 
Mire elküldtem ezt addigra érkezett meg Zs-től életem egyik legőszintébb és sokat adóbb levele. 

Olyan mélységekben építjük egymást, átlépve a saját korlátainkon, hogy arra még keresem a szavakat. Ezt a csodát soha senkitől nem kaptam meg vagy ltem át. Hogy valaki önmagán felülemelkedve azt nézi, hogy NEKEM, Nekem bazd meg az alkoholistának jobb legyen. Hogy annyira szeressen, hogy félre tudja tenni az egóját és megmutatni ő is esendő és vannak gyenge részei. Pedig nem szokása. 

Már tegnap este jobban szerettem, mint egy nappal előtte. És a mai nap csak fokozta ezt.

Reggel a kocsiban őszintén elmondtam neki az ivásvágyamat, a rosszullétemet, hogy nem történt baj.
Csendben jegyzem meg a ma esti gyűlésen mondta egy idősebb társ, hogy ez normális reakció nálunk, neki 6 hónap utánütött be ez a típusú rosszullét..
Csodás volt a mai nap. meghitt, intim, beszélgetős, bújós, röhögős

Nem tudom meddig fogom azt írni, hogy napról napra jobban, remélem sokáig. 
Nem találkoztam még ilyen emberrel, nővel, ilyet csak filmekben láttam eddig. 
Csak, hogy összefoglaljam, biztonságben érzem magam mellette, legyen olyan az életünk amilyen, de feltétel nélkül szeretem, és elfogadom őt is a helyszetünket is és azt is, hogy vannak jobb és rosszabb nepok. De mi ennek ellenére építjük egymást, és igen, tegnap küzdöttünk magunkkal egymásért. 

Ma pedig éveztünk ennek a gyümölcsét.

Huhh ez jó kusza lett.. Vártam 1 napot, hogy leülepedjen, de még mindig kavarognak bennem a gondolatok, szerencsére már csak a jó és építő gondolatok.

Alattomos jószág ez az alkohol, nem ő hányzott tegnap, hanem az, hogy tompítsa a háborgó lelkem. De nem ittam és ma sem. és közel 20 perc múlva lezárom a 68. józan napomat. Mosolyogva, a ami nap emlékeibe burkolva a lelkem és a szívem.