Szia Apa,

szeretném megköszönni neked azt a csodálatos 44 évet, emddig az életem része voltál. Tudom, hogy voltak kisebb nagyobb vitáink, de alig - alig emlékszem rájuk, sokkal inkább arra a rengeteg csodás élményre, szeretetre, amit tőled kaptam.

Megannyi emlék jut eszembe most is:

Amikor áthívtam a barátaimat beszélgetni, körbeültük az étkező asztalt és te csak meséltél és meséltél.. Szórakoztattad őket, mindenki rád figyelt én meg duzzogtam, hogy ők az én barátaim, miattam jöttek át.

A markazi túra, amikor kettesben sétááltunk le 20 km távolságot, csodálatos apa fia nap volt. Elöttem van ahogy lelkesen magyarázok neked, a talpam alatt ropog az erdő és nyár van

Amikor ovis voltam és megálltál a piros zsigulinkkal az ovi mellett, mosolyogva integettél. Nagyon vagány voltál, félhosszú, dús fekete hajjal, a bajuszoddal napszemüvegben, bőrdzsekiben. AZ én hősöm!

Az a borzalmas rossz ánizsos krumplispogácsa, amit csak te szerettél, de mindig csináltál nekünk simát is

A citromos kolbász papáéknál, mert kisfiam ez volt Kossuth Lajos kedvence is

Amikor leborotváltad a bajuszod és a család egyöntetűen tiltakozott, és kért, növeszd vissza

A közös bejglisütések, mert fixa ideád volt, hogy csak akkor lesz jó, ha ad 1 kézzel van az a kurva sok mák ledarálva a nagyi mákdarálóján, ad 2 ha éegalább 25 párral sütünk ki.

Ahogy főzni tanítottál, és amikor már felnőtt fejjel apa - fia napot tartva én főztem és jöttél, beleszóltá, hogy ne így ne úgy.. én meg morogtam, hogy menj innen én főzök

És az utolsó közös este emléke is szívmelegngető, kettesben tudtunk beszélgetni és láttam megnyugszol, hogy jó irányba halad az életem. Tudom, hogy úgy mentél el, abban a tudatban, hogy velem rendben lesz minden az életben.

Szinte a végtelenségig sorolhatnám. 44 év alatt összeszámolhatatlanul sok élmény maradt meg bennem.

Hálás vagyok neked és anyának is azokért az alapvető emberi értékekért, amikre neveltettek, amiket kaptam tőletek. nagyon sokat segítenek most a betegségem alatt.

Apropó betegség...

Tudom, hogy 16 éves koromban azért ittunk együtt pezsgőt, mert szerettél volna ott lenni, amikor életemben először berúgok, igaz így utólag visszagondolva csak szalonspicc lett belőle. Hlás vagyok érte, a szeretetedért, a gondoskodásodért.

Ami a halálod napjától fogva történt, az nem rajtad múlott Apa, genetika, hajlam talán. De semmiképpen nem egy diszfunkcionális család eredménye. A lehető legtöbbet kaptamm tőled, tőletek. Olyan embert neveltél, akire büszke lehetsz, még így ebben a helyzetben is.

Apa alkoholista vagyok 

Üvölteni tudnék ebben a pillanatban is, olyan nehéz leírnom ezt most neked. Potyognak a könnyeim. Fáj a hiányod és tehetetlen vagyok, de tudom és érzem, hogy ezek a sorok valahogy eljutnak hozzád, mert hiszem, hogy bennem élsz tovább.

A halálod estéjén egy üveg ír whiskeyvel kapcsoltam ki a fájdalmam, 1,5 óra alatt húztam le. Arra még homályosa emlékszem, hogy a falat vertem ököllel, hogy az jobban fájjon, mint a lelkem és a szívem, ha már az elmémet péppé zúztam az alkohollal.

utána következett egy eszeveszett érzelmi hullámvasút, melynek pályáját szintén az alkohollal próbáltam kiegyenesíteni. Igazából azért ittam, hogy ne fájjon. Majd gyógyszert szedtem, hogy ne érezzek. 160-nal mentem az esőben az M0-n, nem érdekelt, hogy élek vagy meghalok. Sajnos egyre gyakoribbak lettek ezek a mélységbe húzó érzéelmi csápok. Egyre több démon bukkant fel a lelkemben és taszítottak a mélybe. Majd 76 nappal ezelőtt (milyen furcsa, hogy 76-ban születtem) bekövetkezett a mélypont. Alkohol,gyógyszer, skizofrén állapot. Ha élnél azt hiszem sírva kértelek volna, hogy segíts. Adj tanácsot mit tegyek. Szerencsés vagyok, hogy az örökségedként az elmém megtette helyetted.

Azóta lassan de biztosan elkezdtem rendezni az életem. Van egy csodálatos párom, igaz nem tökéletes a kapcsolatunk, de ez nem rajtunk múlik. Szeretem. Azt hiszem nagyon jól kijönnétek, szenvedélyes nő, csodás zöld szemekkel. haonló a gondolkodásmódunk és emlékszel, hogy mit mondtál, mi az egyik legfontosabb egy nőben? Igazad volt. Nagyon. benne megvan minden, amit szerettem volna valaha is, hogy meglegyen a páromban. Ő a társam az élet minden területén. Persze, hogy nem tökéletes és nem apa ez nem a szexuális túlértékelés tipikus példája - mosolyogva ezt mondtad volna, de kíváncsian halgatva milyen is Zs. Tudom, hogy szerettétek volna egymást és tudom, hogy hívtad volna: Lányom.

Lettek tetoválásaim 4 db. Az első kettő a te emlékedre készült egy római 44 és a Salve. Mindig szerettem, amikor így kezdted a leveleid. 
Azóta felkerült egy Főnik Zs nevével és egy stilizált órákat mutató ábra, mellette: Tempus Fugit. Az idő rohan. emlékeztet, hogy egy életem van és úgy kell leélnem, hogy törekedjek arra jobb ember leszek, mint amilyen az elmúlt 20 évben voltam. Tudod, hogy szeretem az ókori mitológiát, mondákat. Olyanok ezek a tetoválások, mint a viking harcosokon a védő rúnák. A bőrömbe égve védenek és óvnak a külvilág veszélyeitől. vagy csak simán elviselhetővé teszik a rossz napokat.

Dolgozom magamon, józan életet élek, tisztán, becsülettel. Leépítettem mindenkit, aki visszahúzott volna. Jó persze vanna kötelezettségeim, de dolgozom azon, hogy eleget tegek ezeknek. Eldöntöttem, hogy nem hagyok hátra kifizetetlen számlákat, rendezem a cehhet, hiszen erre neveltél és a gyógyulásomat is ez szolgálja. A nehezebb út.

Annyi minden van még apa, amiről mesélnék neked.. rengeteg dolog.

Mielőtt befejezném a levelem, szeretném ha tudnád büszke vagyok az öcsémre. Tudom más mint én, mindig emlékeztettél erre. Most már elfogadom és nagyon sokat változott. Átvette a családfő szerepét, felnőtt a feladathoz. Szívből büszke vagyok rá, látod hosszútávon beérett a nevelésed.

Hiányzol apa, olyan jó lenne csak beszélgetni, órákig mesélnék az életemről a gondolataimról az érzéseimről. De itt élsz be!nnem tovább, szóval úgy is tudod..

Szeretlek!

Kisfiad..

Viktor