Pedig ebben a napban benne volt minden... nagyon minden

Reggel összefutottunk Zs-vel és piacoztunk egyet. Egysrészt nagyon élveztük egymás tásaságát, másrészt pedig rengeteget röhögtünk. Olyan sima, egyszerű, hétköznapi volt minden, még is.. a pezsgés kettőnk közt.. nos ez végig kísérte az egész napunkat. Nagyon is.. ennyire talán sosem folytattunk intenzív kommunikációt írásban mint ma. Azonban nem erről akartam írni. Viszont ez egy olyan alapot adott a mai napnak is, ami segített a délutánt normálisan megélni.

Elmentem gyűlésre, majdnem elaludtam, de ez nem a társaimon múlott, egyszerűen van abban a helyben valami, ami álmosít. Kicsit át is fogom ütemezni, a szombati helyett szerintem péntek este fogok gyűlésre menni. Szóval a mennyiség marad, csak máshova megyek.

Gyűlés után átmentem anyuékhoz, megígértem az unokaöcsémnek, hogy együtt játszunk. Ok az eredeti terv az volt, hogy szombat estétől vasárnap reggelig velem lesz, de szóltam neki a héten, hogy nagyon kifárasztott a munka és egy egész este nem fog menni. De, a régi énemtől eltérően nem mondtam le, hanem csak jeleztem kevesebbet leszek ott. 

No persze duzzogott, alig tudtam belőle az első 20 percben valamit kiszedni, mit akar játszani stb. És bevallom ez elkezdett feszültté tenni, erre jöttek még rá apró dolgok és az lett a vége, hogy annyira feszült lettem, hogy eljöttem.

Látták rajtam, megölelgettem mindenkit, mondtam, hogy ne haragudjanak de most megyek. Nem kérdeztek semmit, mosolyogtak, mondták ok. Hazafelé írtam a gyereknek, hogy nem miatta van. Illetve felhívtam az öcsémet, hogy sorry ez van. Nagyon kedves volt, jófej. Szeretem. Mondta, hogy ok vigyázzak magamra. Ezzel nem kellett megküzdenem, így is futkározott a hátamon a hideg. A buszra várva elővettem Zs szerelmes levelét és hagytam felmelegítse a lelkem. Utána chateltünk és szóba került minden. A karácsony, a kapcsolatunk, a mai nap, az eddigi hónapok (basszus majdnem éveket írtam, annyinak tűnik már neki is nekem is jó értelembe véve) ez a feszültség stb.

És elsimult a nap. Kerek lett még ezzel együtt is. Ettől függetlenül beszélek a szponzorommal délelőtt. 

Jó, hogy át tudtam vészelni, nem nem is. Kezelni tudtam ezt. Biztonságban vagyok minden tekintetben és ezt meg is köszönöm lefekvés előtt a sorsnak. Ritka szerencsés vagyok a családomért és a társaimért. Zs van egy rossz hírem, már te is a család kategóriában szerepelsz, igaz csupa Vastag és Dőlt betűvel <3 Szeretlek - igen erre gondolok most és arra, hogy kurvára hálás vagyok az életemnek.