Hosszú idő óta ma sikerült valamit szavakba öntenem, amikor mentem hazafelé. Sokszor mondtam már Zs-nek, hogy köszönöm, de mindig éreztem, hogy nem teljesen tudom átadni mit, hogyan, miért. Ma amikor felsétáltam az aluljáróból (milyen szép filmbe illő pillanat, ahogy az ember a felszínre ér a mélyből) akkor ugrott be, hogy szabadság. Köszönöm, hogy szabadnak érezhetem magam mellette. Nem miatta, hanem vele. Nincs szükségem az alkoholra, hogy a bennem lévő érzések kiteljesedjenek, vagy tovább fokozzam őket. Átjárt egy pillanatra a boldogság, és hagytam. Igen hagytam magam, hogy boldog legyek, mosolygós, felszabadult. Igaz holnap vissza kell mennem a pomogácsok közé, de ki a f..szt érdekelnek? Engem nem, én inkább a mai napunk emlékeivel ücsörgök itt az ágyunkban és vigyorgok, mint a tök.

Csodálatos napunk volt együtt, az a jó, hogy nem A legszebb napunk volt és nem is EGY szép nap, hanem egy a csodás napjaink közül. Ok, toplistás, de ahogy haladunk előre úgy mélyül el ez a szerelem. �

Beadtam a Lidl álláspályázatomat, nagyon kíváncsi vagyok. Zs segített a motivációs levelet összerakni, belecsempészve egy kis sajátos humort is, most gyorsan meg is néztem, hogy kivettem e belőle � Mondjuk biztos jót röhögött volna a HR-es rajta �

Szabad vagyok, több mint 5 hónapja és ez csodálatos érzés.