Most én tudok több energiát beletenni a kapcsolatunkba, mert érzem, hogy fárad. Érdekes ez az út, mert 2 hónappal ezelőtt, amikor szintén fáradtak voltunk mind a ketten és meg kellett bírkóznunk azzal is, hogy limitált a kommunikációnk, martuk egymást. Nem építettük, hanem felerősítettük az egymásban lévő negatív érzéseket, fáradtságot, tehetetlenséget. Most pedig nyugalom van. Nem leszek álszent és nem írom, hogy minden pillanatban könnyű. Igen az egóm szeretné ha én és én és a végén én lennék középpontban. De már nem kattogok rajta. Elfogadom, hogy most ilyen a decemberünk és belülről fakad ez az elfogadás. Nem kell magamra erőltetnem és folyton beszélgetnem magammal, hogy most mi miért történik vagy nem történik. Igen, most úgy érzem én adok bele többet a kapcsolatunkba és ez így is van jól.

Persze, hogy hiányzik, hiányoznak a hosszas beszélgetések, a flörtölés és az a jó amit eddig kaptam tőle. De ez most átmeneti. Az elmúlt időszakban megtanultam, hogyan legyek türelmes, hogyan ültessem át az első lépést a gyakorlatba. "elfogadom, amin nem tudok változtatni" És láss csodát működik. Itt is.

Persze, hogy szeretem, persze, hogy vágyom rá, de tudom, hogy mennyi helyen kell megfelelnie, helyt állnia. Szeretnék segíteni, de most a türelmem, a szeretetetem a legnagyobb támogatás, amit adhatok neki. Annyi mindent szerettem volna ma is elmondani neki, de érezetem rajta, hogy bár nagyon akar, de nem tud úgy figyelni. Majd holnap, vagy később a héten elmesélem neki. Lényegtelen apróságok az életemből, de még is mindig megosztjuk ezeket egymással. 

Mint már írtam, behívtak interjúra arra az állásra, amire vártam. Ha összejön, miért ne sikerülne, akkor sokminden megváltozik kettőnk közt is. Több időnk lehet együtt, nekem egy újabb lépést jelent az egzisztenciám helyreállításában és kiegyensúlyozottabb leszek. Szóval december 28-n kiderül minden :) 

Egyébként szeretem Zs-ben, hogy visszaadta azt az életérzést, hogy ma, amikor korábban végeztem, nem az volt az első dolgom, hogy hazajöjjek és elheverjek az ágyban, semmit se csinálva, arra való hivatkozással, hogy fáradt vagyok. Pedig kurvára az voltam. Inkább elmentem bevásárolni, karácsonyi ajándékot keresni. Csokit venni azoknak a kollégáimnak, akik drukkoltak, hogy sikerüljön az új hely. 1,5 órát voltam el a karácsonyi forgatagban és nem idegesített fel sem a tömeg, sem az, hogy, amit Zs-nek szántam csak a legutolsó helyen volt. 

Ezek jó érzések.. jó nyugodtnak lenni és jó leírni:

Szeretem az életem.