Van valami fura kettősség az AA-ban. Egyrészt benne van, hogy járj gyűlésekre, másrészt pedig, hogy csak én magam tudok vltoztatni az életemen. Értem, hogy van egy olyan pont, ahol már egyedül nem megy. De nem várhatom állandóan a közösségtől azt, hogy megoldja helyettem az életemet. Nem képzelem, hogy különb lennék, mint más alkoholisták. Nem. De azt tudom, hogy nekem mire van szükségem ahhoz, hogy ezen az úton megmaradjak. Ez két tényező. 

Az első a pihenés. Ha fáradt és kimerült vagyok, akkor jön az ingerültség, a kötözködés, az elfojtott agresszió, hogy összeveszünk Zs-vel, nem tudok racionálisan gondolkodni. Ráadásul ez egy örvény.. mert ha fáradtan hibákat követek el, akkor éjjel azon agyalok és nem tudok aludni, és így tovább.

A második pedig a kapcsolatom Zs-vel. Nem, nem vagyok társfüggő. De sokat ad és segít abban, hogy fejlődjek. Ugyanis vannak céljaim amiket meg akarok valósítani. Nem miatta és nem vele. Nekem, mint férfinak van arra szükségem, hogy menjek előre és járjam ezt az utat, de igenis felvállalom, hogy fontos a szeretett NŐ az életemben. Mert a társam és a párom. Tudom, hogy büszke rám, de nem ezért csinálom. Azonban álszentség lenne ha ide azt írnám, csak és kizárólag magam miatt változtatok az életemen. 

Igen tudom, hogy ez egy önző program. Számomra ez azt jelenti, hogy úgy józanodom, ahogy nekem a legjobb. És ebben jelenleg nem toplistás az, hogy gyűlésre járjak. Elmegyek, amikor időm engedi, de pl.: most hétvégén inkább audtam és pihentem. Tettem ezt jó hangulatban, nyugodtan és mosolyogva tiszta lelkiismerettel. Mert éppen erre volt szükségem. Holnap el fogok gyűlésre menni, mert régen voltam a honi csoportomban és hiányoznak. Számomra ez inkább egy baráti összejövetel lesz, mintsem, nekem mennem kell gyűlésre szituáció.

Nem, nem vagyok különb, mint a társaim, pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ha felemelném azt a kurva poharat mi lenne a vége. Talán ez is a pozitív hozadéka annak, ami a héten történt a magánéletemben, hogy újból, intenzíven átéltem a mélypontomat. Felidéztem, végiggondoltam és átéreztem.

De az a jó, hogy most már tudom, mit kelle tennem, hogy ne jussak vissza oda, józanon se.

5 hónapja és 16 napja van választási lehetőségem. A legrosszabb pillanatomban jutottam el odáig, hogy de jó lenne most inni. Egyszer, kimerülten és fáradtan. De akkor sem történt semmi.