Ma történt velem / velünk valami, ami miatt igazán jól eső érzés, hogy nem csak írogatok és pofázok arról, mennyire nyugodt vagyok, hanem amikor szükségm van rá, belülről fakad.

Szép és készülődéssel teli napom volt, holnap jön Zs és együtt töltjük az egész napunkat. Hmm.. ábrándozás, pakolászás. Majd délután szólt, hogy van egy kis gond, a főnöke beszélni akar most vele a holnapról. Ok semmi gond, nem kell a legrosszabbra gondolni, majd meglátjuk. Hosszú 45 perc következett, majd írt, hogy az a helyzet egy hónapra kiküldetésbe megy egy céghez, és holnap reggel már ott kezd. ÖÖÖ mi van? bevallom kettős reakció volt bennem elsőre.

Mi lesz a holnappal akkor és eg másik, de jó, ez szakmailag nagyon sokat jelent neki. Örültem. Jó írásban nehézkesebb kommunikálni, de össze tudtunk hozni egy találkozót és bevallom mire odaértem a kezdeti nyűgösségem elmúlt és.. És büszke voltam rá. Szakmailag jót tesz majd neki és láttam, hogy benne is kettős érzések kavarognak. Beszélgettünk, átölelt, megcsókoltam a szemébe néztem és szívből és a lelkem mélyéből fakadóan mondtam a szemébe, örülök Kicsim, büszke vagyok rád. Olyan jó volt megélni a sikerét, olyan jó volt megélni, hogy "krízis helyzetben" belülről fakad a nyugalmam. Hogy az első lépést nem csak azért tettem meg, mert az exszponzorommal megbeszéltük, hogy megvan. Belülről fakadt.

Boldog voltam, mert nem az egóm diktált, hanem őszintén örültem az ő sikerének és boldogságának.

Igen ez a helyzet sok kérdést felvet, de egyrészt ezek logisztikai dolgok, másrészt meg átmeneti. Jó ha meg is hosszabbítják a munkáját akkor is max. 2 hónap nekem itt az új állás is.

Holnapra azért szabadságot vettem ki, mert ha minden igaz akkor a megbeszélései után ideér hozzám és együtt megyünk el gyűlésre. Holnap leszek 6 hónapos és én tartom a bevezetőt is. Várom :) Mindent, úgy az egész holnapi, szép napunkat.

Felhívtam este F-et is, megbeszéltük, hogy a jövőben előre lefixáljuk mikor megyek hozzá melózni, ne legyen feszültség vagy félreértés belőle.

Illetve elhatároztam, hogy kedden felmondok. Igaz az eredeti terv az az volt, hogy megvárom a 10-ét, de bevallom ez olyan alkoholista mentalitás. Ok, halogatom, de úgy is megvan az új hely szóval mire várok. Ha nem akarnak kifizetni akkor 10-én se fogják megtenni. Ellenben így nyerek időt, amit a dolgaim intézésére tudok fordítani. Szóval beleállok és kedden eljövök ettől a cégtől. Nincs bennem harag, vagy sértettség. Elfogadtam, hogy ez nem az én utam, remélem az új hely az lesz.

Szeretem nap volt, szeretem ezt az érzést, hogy megélhettem, akivel megélhettem és ahogyan megélhettem. 

Hálás vagyok ma is�