Nyűgös vagyok.. nagyon lassan haladnak a dolgok. Jó mondjuk az autó úgy tűnik rendben lesz, sikerült találnom egy normális szerelőt, ott is hagytam nála a kocsit, hogy átnézze rendesen.

Reggel randiztunk Zs-vel, összefutottunk egy órára. Sajnos a randi helyszín nem volt a legideálisabb választás és ezért nem tudtuk magunkat teljesen elengedni, úgy váltunk el, hogy benne is és bennem is hiányérzet volt. Most ez nem töltött fel minket, mint ahogy az eddigi rapid kis találkáink. Ma jeleztem neki, hogy fáradok. Tudom, hogy azt kérte tőlem, legyek én a kapcsolatunkban az erő, de most nem tudok többet beletenni. Amikor eddig megpróbáltam túlfeszíteni magam nem ment, csak morgás lett a vége. Hiányzik...

Ebben az évben, sőt ha jobban belegondolok dec. 22 óta nem volt egy normális randink egymással. Tudom, hogy zárkózottabb az érzelmek kimutatásában, mint én, de remélem átmegy neki, hogy most nekem is szükségem lenne arra, hogy egy picit megnyíljon. Nem azt várom, hogy olyan legyen mint én, hiszen kiegészítjük egymást. De most én is nyűgösebb vagyok. Persze megértem, hogy sok a munka, ott a család, de szeretnék legalább egy nyugodt napot eltölteni vele, hogy érezzem azt, ami az elmúlt majdnam 11 hónapunkban eddig megvolt. Hogy itt van a kapcsolatunkban. Érzem, hogy küzd és nem is akarom, hogy nekem megfeleljen. Nincs csak és de, szeretjük egymást. Egyszerűen hiányzik. Látom, hogy próbál kommunikálni, én próbálok türelemmel lenni.

Ez van, biztos ez is az utam része, hogy végig kell mennem ezen is.

Szeretet hiányom van

Holnapután ha minden jól alakul akkor itthon lesz. Bár kicsit tartok attól, hogy megint telebasszák munkával. Nembaj, legalább itt lesz. 

Elfogadás..