A háború mocskos és szar dolog, nekem ne jöjjön senki azzal, hogy meg lehet ideologizálni egy szuverén állam lerohanásának jogosságát. Emberek halnak meg azért mert valakinek elmentek otthonról. 

Szándékosan nem írtam eddig erről a témáról. Ugyanis egy alkoholista számára mi az egyik legrosszabb? A bizonytalanság...

És hát a most kialakult helyzet tele van feltételezésekkel, bizonytalansággal és olyan kérdésekkel, hogy mi lesz ha? Folyamatosan követem a híreket és próbálok épeszű, normális következtetéseket, teoriákat felállítani. Nem mondom, hogy mindig sikerül. Zs-vel is sokat beszélgetünk erről, fél, félti a gyerekét. Teljesen megértem. Amennyire tudom nyugtatom és próbálom észérvekkel meggyőzni arról, hogy nem lesz semmi baj. 

Nem azért mondogatom neki, mert ezt kell mantrázni és akkor minden rendben lesz. Azért mondom neki, mert én hiszek abban, hogy nem élhetem úgy az életem, hogy folyton rettegek valamitől. Még akkor sem, ha a háború itt van a szomszédban, kézzelfogahtó és bármikor eszkalálódhat a helyzet.

Annyira érdekes, mert pont a hétvégén sikerült magam kialudni és pihenten és nyugodtan eltölteni ezt a két napot. Semmi kattogás nem volt, semmi rossz érzés. Persze, hogy vannak félelmeim, de kezelem őket. Tele van szép dologgal is az életem és nagyon várom már, hogy 2 hét múlva elkezdjek dolgozni. Azt hiszem ennyire még nem vártam az életemben.

Illetve holnap után egy csodás napra fogunk virradni. 1 éve vagyunk egymás életeinek a részei. Vettem apró kis meglepiket is neki. Tudom, hogy nem az érték vagy a méret számít, hanem az amit szimbolizál. EZek apróságok, de annyira várom már, hogy meglepjem őt ezekkel.

34 hete nem ittam alkoholt, szinte hihatetlen.. 238 nap és most sem hiányzik. Pedig a héten voltak rossz érzéseim, álmaim a háborúval kapcsolatban, de mégsem jutott eszembe hogy vegyek egy üveg.. akármit. Minek? Mert félek valamitől? Igen, vannak dolgok, amik megijesztenek, csak hát az a helyzet, hogy ennél sokkal többet érek, hogy vélt vagy kitalált indokokra való hivatkozással eldobjam ezt a közel 8 hónapot. vagy akármennyi időt.

mert élni jó, mert vannak szép napok is már az életemben, vannak kevésbé szépek is, de kit érdekel.. azt hiszem ilyen a normális élet �