A mai napom egyik legszebb pillanata az volt, amikor az applikáció, mely inden este közli a józan napjaim számát, napközben küldött egy értesítést, hogy 10 hónapja józan vagyok. Nem a 10 hónap volt a legszebb, hanem az az érzés, hogy előtte is csodás napom volt. És nem azért mert a napokat számoltam, hanem mert zokkal a dolgokkal, érzésekkel foglalkoztam, melyek szebbé és teljesebbé teszik a mindennapjaim.

Úgy kezdődött, hogy Zs-vel randiztunk egyet, ő csinált finomságot én vittem a kólát és egy szép tavaszi reggelt töltöttünk együtt Budapest egyik romantikus helyén. Persze én előre már moziztam, hogy hogyan fogok vele incselkedni, voltak a fejemben képek érzések, konkrét dolgok. Ő meg zizi volt és csak immel ámmal ment át kezdetben amit elterveztem. Azonban ez cseppet sem feszített meg. Éreztem, hogy ez most nem fog összejönni, szóval ahelyett, hogy elkezdtem volna duzzogni magamban, váltottam, és rengeteget nevettünk ezen is, meg sok más dolgon is. Olyan jó volt.. nem ragaszkodtam görcsösen ahhoz, hogy most az általam elképzeltek szerint kell jónak lennie a randinak. Jó és teljes volt úgy ahogy alakult. Csodás érzés volt ezt magamban megélni, megosztani vele és együtt élvezni a pillanatot. 

Utána F-fel is beszéltem, ha minden jól alakul, akkor az egyik nagyobb projektünknek lesz folytatása, egy balatoni nyaraló berendezése, ahol a bútorok megtervezését és összerakását is én fogom csinálni. Nagy és felelősségteljes feladat, de érzem, hogy képes vagyok rá. Jó érzés, hogy amit elsőnek alkottunk, elnyerte az ügyfél tetszését és a folytatást is ránk bízná. Persze leszz vele munka, de ez anyagilag is és érzelmileg is olyan jó.

Utána besétáltam a céghez és élveztem a napsütést, a szép tájat. És egész nap viszonylag jól met a munka.

Ezeket azért is osztottam meg, mert nem a napok száma számított, hanem összességében az érzés, hogy ha dolgozom magamon, az életemen akkor igen is lehet kiút ebből a pokolból. Hogy nem szabad feladni, hátradőlni, lentmaradni a földön. Igen, egyszerűbb, könnyebb. Ez az út sok nehézséggel jár, de ma is úgy éreztem, hogy megérte és megéri folytatni. Nem Zs miatt, nem a pénzes meló miatt. magam miatt, hogy ma is egy picit jobb ember lettem