Mocsok hosszú nap volt.

Reggel visszavittem öcsémnak a kocsiját, amit nagyon kedvesen kölcsönadott a siófoki projekthez. Előtte még megfogalmaztunk a megrendelőnek egy levelet, hogy fizessen végre. Eddig semmi válasz. Majd F rávett, hogy kerítést építsünk, cserébe elvitt az Ikeába melózni. Élmény volt ebben a fülledt, párás időben.. indegy, legalább ez is meg van.

Ma folyamatosan dolgoztam.. Daráló.. szerintem ez a legjobb kifejezés erre a munkahelyre. 6 órán át kemény szellemi munka, precizitás és maximális odafigyelés. A végére zúgott a fejem. Olyan érzés volt, pont olyan, mint apa halála után. Üresség és zúgás keveredik. Tudom a kimerültség... Még 3 munkanap van hátra. Vígasztalt a tudadt, hogy 4 tervezésből 4 eladás lett és két felékérést is kaptam, hogy esetleg összeszerelhetném majd én a konyhát. Kedvesen megköszöntem, de jeleztem, hogy szeptember 1 után tudok csak ebben segíteni, mert addig ikeás színekben vagyok.

Ezt az elvet életemben mindig betartottam. Az utolsó napig annaka cégnek dolgozom, ahol vagyok, ez így korrekt. Persze elérhetőségeket adtam. De ez már az ő döntésük lesz. A kollégáim egyébként nagyon drukkolnak az új proojektjeimhez, kedves tőlük, sok bíztató visszajelzést kapok, ez jól esik.

Amikor kijöttem csendre vágytam, és arra, hogy amikor hazaérek Zs-vel tudjak beszélgetni, hogy kisimuljak. A csend megadatott, az utóbbi csak röviden. Fáradt volt, próbált ébren megvárni, csak két mondatot beszéltünk. Nem vagyok csalódott, nincs bennem rossz érzés. Illetve nem felé. Ilyen a helyzetünk, küzdhetek ellene, hadakozhatom, de attól nem változik semmi sem. Szóval inkább pihenek, blogolok, kiírom magamból. Summa summárum gyakorlom az elfogadást. Tudom, hogy pihenésre van szüksége, éreztem rajta a héten, hogy legalább olyan kimerült, mint én. Ilyenkor pedig az is egyfajta támogatás, hogy hagyjuk pihenni a másikat. Ettől se a kapcsolatunk nem lesz kevesebb, se az érzéseink nem tompulnak. Majd holnap vagy holnapután megbeszéljük a történéseket. Persz hiányzik ő is, illetve az a fajta intenzív kommunikáció, hogy elmondhassuk egymásnak promt a jót és rosszat, ami történik velünk.

A héten átadtuk F-fel az egyik megrendelőnknek amit kért. Nagyon kedvesen egy üveg piát küldött nekem a munkámért cserébe. Tény és való, hogy nívós ajándék volt. Viszont ma reggel megkértem F-et, hogy a konyhapultról tegye el valahova. Nincs ivásvágyam, de tegnap este amikor hullafáradtan jöttem haza bennem volt, hogy régen az első dolgom, hogy iszom egyet. Tisztelem az alkoholt, mert tudom, hogy erősebb nálam. Ahogy Sun Tsu írta, ha erősebb az ellenfeled térj ki előle. Szóval jobb ez így. 

Kicsit úgy érzem, az élet próbatételek elé állít.. csak nem látom a végét. Majd egyszer biztos történik valami, de jelen pillanatban csak azt érzem, hogy ha megugrom a dolgokat, akkor kapok egy újabb feladatot.

de most arra koncentrálok, hogy 1 nap és pihenőnapom lesz. 4 nap és vége az Ikeás korszaknak, 9 nap és Zs hazajön. Tudom, rövidtávú célok ezek.. de segítenek megőrizni a nyugalmam és a higgadságom. Szépen csak a mai napra figyelve.